Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

János király

ÜL Henrik tehát a jelek szerint birtokában van a korabeli anatómia és élet­tan egyes tanainak, tudja, hogy az agyban lakik a lélek. A pszichológia csak a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján kezdett kialakulni, gyökerei pedig visszanyúlnak az alkímiához, asztrológiához, de a bonco­láson alapuló, ún. modem orvostudomány is hozzáadta a magáét a lélek­tan önálló diszciplínává válásához. Shakespeare korában még általánosan elterjedt volt az a nézet, hogy a szív az érzelmek, a lélek lakhelye, ehhez képest Henrik igazi reneszánsz-felvilágosult, aki járatos az ember testi­lelki labirintusaiban. Mintha magát a gyászt, saját gyászát is ilyen észem­berként élné meg: nem annyira a szívével, mint inkább az agyával. Henrik ősképi kisugárzása nem igazán feltűnő, inkább ember, mint fény minőség, s fénye is eléggé halovány. Mintha maga se nagyon lelke­sedne a váratlanul fejére pottyant(ott) koronáért, mindazonáltal tudja, hogy most neki kell uralkodni körülkerített birtokán; ez ugyanis a Henrik név jelentése. A körülkerített birtok természetesen Anglia, immár (az el­vesztett) francia területek nélkül. O tehát a harmadik (vak)Hold a körön belül (körülkerített birtok). A Lajos név háborúban szerzett hírnevet je­lent. Vele, Fülöp, francia király fiával zárni az a bizonyos „Hold-négyes”, vagyis a „mag” a holdkörben. Nevére rászolgált, hiszen igazi harcos, győztes hadvezér, olyan, mint Mars, a háború archetípusa, s minden jel szerint ennek az istenségnek a megszemélyesítője, igazi Nap-ellenség. Shakespeare mindvégig trónörökösként (dauphin) tartja számon (szemben Henrikkel, aki „csak herceg”), és nemcsak a francia trónra gondol, de az angolra is: „Lajos: (...) Enyémnek tartom Arthur örökét, (...) Nem azt kiálták e sziget lakói, Hogy partjaikra szálltam: Vive le roy? Nincs-é kezemben a kártyák java Elnyerni könnyen ez egy koronát?” (Ötödik felvonás, második szín) A „vive le roy” azt jelenti: éljen a király, a korona az korona, Arthur öröké pedig Anglia. Lajos ezek szerint szívvel-lélekkel beleélte magát nemcsak a harcokba, hanem (szemben Henrikkel) szinte a fején érzi az angol koronát is, s a trónt a feneke alatt. 24

Next

/
Thumbnails
Contents