Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

János király

Míg Lajos marsi, harcos karaktere elsősorban a darab vége felé domborodik ki, addig a „hősszerelmes” Mars már a bemutatkozásnál teszi a szépet (ha némi unszolásra is) Blankának, aki viszont éppen el­adósorban lévő ifjú leányzó (János király unokahúga). Neve szerint fehér (Blanka fehéret, fényeset, ragyogót, tisztát jelent), és mint ilyen, Vénuszt jeleníti meg, aki viszont a mítoszi hagyomány szerint éppen Marsnak rendeltetett. Blanka sem első látásra szereti meg Lajost (ha egyáltalán megszereti), nála az elvárásoknak való megfelelés a legfontosabb (ő azon kevesek egyike a darabban, akinél az önérdek nem játszik szerepet). Valójában mindketten, Lajos és Blanka is felső utasításra kötnek érdekházasságot, ahogy ez már a királyi dinasztiáknál lenni szokott. Shakespeare mind­azonáltal gondoskodik arról, hogy fiataljaink mitikus karaktere is érvényt kapjon, ezúttal viszont az ún. mítoszi szokásokkal éppen ellentétben: „Fülöp király: Mit szólsz te, gyermek? Nézz a hölgy szemébe. Lajos: Cselekszem váltig; én bennök csodát Lelek, csodálatos látványt, atyám: Árnyát találom bennök enmagamnak, Mely, bár fiadnak puszta árnya, ott Nap lesz, s fiadból árnyékot csinál. Sosem szerettem magamat, bizony, Míg képem ott nem láttam függeni Levonva hízelgő lapján szemének. Richárd: Levonva hízelgő lapján szemének, Felkötve egy redőre homlokán, Néggyé tagolva kamráin szívének: Szerelmi árulót kémlel magán; Kár, hogy levonva, felkötve s tagolva Ily szeretőt kap egy hitvány bagoly ma. Blanka: (...)- Hogy amit benned látok, az szeretni Való - csak ennyit: hogy semmit se látok,” (Második felvonás, második szín) 25

Next

/
Thumbnails
Contents