Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Athéni Timon

tenfáját, sehol egy Éva?”), Jézus előképével, de egyben (a barlanghoz hasonlóan) halálfa ez a javából, Krisztus keresztjét is lehet, hogy ebből faragták, vagyis Adám, Krisztus és Timon hegyről-végről akár rokonoknak is tekinthetők. Az akasztott emberek Timon fáján nem biztos, hogy csak az embergyülölő Timon cinikus képzelgésének gyümölcsei, lehetnének magának az életfának a termései is. Az embert termő fárólfákról sok népi ima, ének énekel, pl.:

„Ég szülte Földet,

Föld szülte fát,

Fa szülte ágát,

Aga szülte bimbaját,

Bimbaja szülte virágát,

Virága szülte Szent Annát,

Szent Anna szülte Máriát,

Mária szülte Krisztus urunkat, a világ megváltóját.” (Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése)

Vagy egy másik példa, amely a mi képünkbe is jobban beleillik:

„FIol van urunk Jézus Krisztus Arán’fának ágán

Üdvözletnek virágán...” (Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése)

Innen nézve tehát Timon nem meghalni, hanem éppen hogy újjászületni hívja magához és (Isten) fájához zarándoklatra azokat, akik nem akarnak otthon (értsd: Athén) tovább reszketni.

„Timon:

Odúm mellet van egy fa; nemsokára Szükségem lesz rá, és akkor kivágom;

Mondjátok meg hát a barátaimnak,

Egész Athénnek, sorban, rang szerint Nagynak s kicsinynek, hogy aki nem óhajt Tovább reszketni, siessen ide S mielőtt még fejszét fognék a fára,

Akassza fel magát. - Üdvözlöm őket.”

(Ötödik felvonás, első szín)

156