Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Athéni Timon
lé-lak) tartja össze a társaságot, és tesz mindenkit egyenlővé a kerékasztal körül. A (költői) kép egyben előrevetíti Timon „utolsó vacsorájának” forró vizeit is, s mindez együtt azt sugallja, hogy a víz, meg a bor oldja a feszültséget meg a társadalmi különbségeket, erősíti a barátságot stb. Asztrálmítoszi szempontból viszont az a helyzet, hogy a Vízöntő (és itt most mindenki a vizet vagy a bort önti magába) a Nap romlásának a helye, ideje. Erre hívja fel a figyelmet Apemantus, amikor Timon betegségéről, pénzvesztéséről beszél. A Napot itt valójában nem is Timon, hanem a serlege (ami lehet akár aranyból is) jelképezi, benne a „Napvízzel”. A serleg a Naphoz hasonlóan nem jobbról balra, hanem balról jobbra köröz az állatövön. Az állatöv „állatait” most a kerek asztal körül ülők személyesítik meg, akik kézről kézre adják az ivóedényt... Shakespeare a következő körben a pénzmozgatást olyan körre vetíti, mint az adósságcsapda circulus vitiosusa: „Titus: Figyeljetek csak, milyen furcsa ez... A gazdád, ügye, pénzért küld? Hortensius: Azért. Titus: S közben Timon ékszerét hordja, melynek Az árát én lesem.” (Harmadik felvonás, negyedik szín) Körbetartozás ez a javából, és egyben a körbe tartozás: Timon körbe van kerítve, az egy körbe tartozó uzsorások körébe. A gyűrű (szintén kerek) azt jelenti-jelzi, hogy a gyűrű viselőjének is meg az ékszerének is szatumuszi a lelkülete, a Szaturnusz ugyanis a csillagmitológiában régi Nap-ellenség, gyűrűstől, kövestől. Flavius, Timon kulcsárja már régen felismerte, hogy Timon saját, immár nem létező pénzét eszik kamatostul a hitelezők: „Flavius: Bitang gazdáitok itt ettek, ittak? Mosolyogtak akkor a tartozásra, S falánk torokkal nyelték kamatát.” (Harmadik felvonás, negyedik szín) 150
