Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Antonius és Kleopátra

Itt is, meg ott is készülnek.

Antonius:

Ha tűzben,

Ha levegőben, mi ott is csatázunk.

Gyalogságunk velem marad a város Mellett, a dombokon - hajóhadunk már Kapott parancsot, s kifutott a vízre.

Állásukat, mozdulataikat Onnan belátom.”

(Negyedik felvonás, tizedik szín)

Antoniusban a csata heve mozgósítja mind a négy őselemet, de Kleopátra halálközelisége már jelzi, hogy nincs elemeiben, földjét és vizeit elvesztette, már csak tűz és levegő:

,JCleopátra:

(...)

Tűz és levegő vagyok, ami bennem Egyéb elem, átadom az alanti Életnek. (...)”

(Ötödik [utolsó] felvonás, második [utolsó] szín)

Caesar is a négy elemmel búcsúztatja testvérhúgát, Octaviát:

„Caesar:

Isten veled,

Édes húgom, az Ég legyen tevéled!

A négy elem óvjon s a lelkedet Erősítsék! Isten veled, húgom.”

(Harmadik felvonás, második szín)

Caesar Rómájában is, Kleopátra Egyiptomában is, de még Shakespeare Angliájában is „elevenek” voltak az (ős)elemek, amelyekről úgy gondolták, hogy minden élő és élettelen „építőkövei”. A középkorban azonban már az alkímia keretein belül folytak a kutatások, és a bölcsek köve keresése közben számos vegyületet is felfedeztek. A reneszánszban már létezett az ún. jatrokémia, amely az életfolyamatok kémiája volt, és már szemben állt az alkímiával.

129