Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Antonius és Kleopátra
Darabunkban Shakespeare az őselemeken és az alkímián nem merészkedett túl, ami persze nem azt jelenti, hogy mesterünk ne feszegetné szinte valamennyi művében azok kereteit, s alkalomadtán ne engedne meg magának akár egy kis kiruccanást egyik meséjéből a másikba. Olyan szabad „vegyi értékeket” hoz létre alkotásaiban, amelyek lehetővé teszik, hogy azok más művek szabad gyökeivel létesítenek kapcsolatot, és ezen a réven az egész életmű egy magasabb szervezettségi szintre emelkedik, attól függően, hogy az olvasó, vagy a darabot a színházban, moziban élvező néző milyen aktuális sorrendben érzékeli a shakespeare-i univerzumból küldött üzeneteket. Bizonyára nem véletlen, hogy Shakespeare milyen sorrendben alkotta meg a darabjait, de szinte lehetetlen csalhatatlanul felállítani a darabok hiteles „születési sorát”, noha minden valószínűség szerint ebből a folytonossági sorból kerekedne ki a legpontosabb „élet-mű-arc-él”. Elképzelhető azonban az is, hogy Shakespeare egyszerre több darabon is dolgozott párhuzamosan, ezért a sorrendiség tulajdonképpen okafogyott. A befogadók viszont tetszőleges válogatásban kerülnek kapcsolatba a Shakespeare-művekkel, és nemcsak az egyes darabokat értelmezik a maguk módján, hanem a darabok egymásutánisága is mindig új összefüggések metszéspontjába kerül. Az így kirajzolódó „élet-mü-arc-él” annyiféle és -fajta, ahány an és amilyen sorrendben a színdarabokkal „érintkeznek”. Ami érdekes, de nem meglepő, hogy az olvasatok, sorrendfüggetlenül harmonikus, értelmes, összefüggő egészet alkotnak, ahol az okok és okozatok, a véletlenek és a szükségszerűk, a jó és a rossz, a kezdet és a vég stb. egymás „végszavai”. Titok pl., hogy Pompeius honnan tudja, hogy Brutusnak Philippinél megjelent apja (Julius Caesar) szelleme: pompeius: (...) A nagy világ három szenátora, Ti, istenek helytartói! Miért is Maradjon bosszulatlanul apám, Ha él fia s élnek barátai? Mikor Julius Caesar szelleme Philippinél Brutusnak megjelent - Látta, hogy érte vívtok. Mi tüzelte A sápadt Cassiust s a szép szabadság 130
