Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Antonius és Kleopátra
Lehet, hogy Kleopátra kígyója Julius Caesar, és éppen most kelt ki a fügéből, új életre, állatalakban? Shakespeare-nél sohasem lehet tudni... Augustus (vagyis a mi Octaviusunk) életének is van egy olyan mítoszi mozzanata („csodás esemény”), amelynek a kígyó a főszereplője, már csak azért is, mert ősének géniusza kígyó alakban jelenik meg anyjának. A legenda szerint Atia, Augustus anyja, egy alkalommal éjféli ünnepélyes istentiszteletre érkezett Apolló szentélyébe. A szolgák a földre állították a gyaloghintót, s miközben Atia arra várt, hogy a többi nemes hölgy felébredjen a szentélyben, maga elszenderedett. Ekkor észrevétlenül kígyó siklott a gyaloghintóba, majd eltűnt. Álmából felriadva Atia úgy érezte, mintha urával hált volna, és ezért gyorsan megtisztálkodott. De hiába, testén nagy kígyó alakú folt támadt, amelyet aztán sohasem tudott már eltávolítani. Az említett esemény után a tizedik hónapban megszületett Augustus, akit a történtek miatt, mindenki Apolló fiának tartott. Octavius, Augustus apja is álmot látott, felesége, Atia viselőssége alatt, amelyben az anya méhe a felkelő nap sugárkévéjét ontotta magából... Tudnunk kell, hogy a görög Apollón és a római Apolló ugyanazt a Nap-Istent jelentette. Nem véletlen ezek után Caesar (Octavius) elszólása, amikor hírül veszi, hogy vetélytársa, Antonius már halott: „Caesar: (...) (...) egyikünknek El kellett játszani e naplementét:” (Ötödik felvonás, első szín) Shakespeare sosem fukarkodik, ha a szereplők sokarcúságának az ábrázolása a cél. A dolgok jelenlegi állása szerint ugyanis Antonius a „keleten”, az Egyiptomban lenyugvó napot eleveníti meg, maga pedig a „nyugaton”, vagyis a Rómában delelő Nap-Isten fiának szerepében tetszeleg. Lepidusnak, a harmadik triumvirnek kizárásos alapon már „csak” a felkelő Nap szerepének eljátszása juthat osztályrészül, és a rá osztott feladatnak maradék nélkül igyekszik is eleget tenni, amikor a saját házában szelíd szavakra ösztönzi a másik két triumvirt, „Nap-társait”... Nem elhanyagolható körülmény, hogy Atia az „események után” egy kicsit maga is kígyóvá változott, s mintha nem tudta volna ma112
