Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Antonius és Kleopátra

A fügefát általában női faként tartják számon, talán azért, mert a termés, a füge úgy függ az ágakon, mint a nők emlője a „törzsükön”, mellkasukon. Ami viszont fontosabb ebben a tekintetben, hogy az éretlenfélérett gyümölcs, ún. tejnedvet ereszt magából, hasonló módon, mint az anyatejet az anyamell. És hogy teljes legyen a kép, ez a nőies növény a méhekhez hasonlóan képes a szűznemzésre, vagyis arra, hogy megtermékenyítés nélküli gyümölcsöt is teremjen. Nem véletlen, hogy a fügét a termékenységgel, az érzékiséggel, a szerelemmel, az egészséggel, a boldogsággal, a békével, az örök élettel (ismertek 200 éves fügefák, amelyek teremnek), magával az élettel szokták kapcsolatba hozni.

Más vonatkozásban viszont a füge a herére emlékeztet, mind küllemében (alak, nagyság), mind béltartalmában (a fügében a magvak hasonló módon helyezkednek el, mint a herében a hímivarsejtek, a spermiumok). A fügefa fa volta fallikus, a tejnedv ezúttal az ondóval analóg. Shakespeare sugallatára tehát kezd kirajzolódni bennünk annak a mitikus tájnak a (tér)képe, amely egy nagy (éden)kertre vetíthető, közepén a (tiltott) fával (az életnek, a jó és a rossz tudásának a fájával), kétoldalt pedig, mintha az ősszülőket, Adámot és Évát vélnénk felismerni (némi antoniusi, kleopátrai vonással), akik egyelőre még azt sem tudják, hogy fiúk-e vagy lányok. Nem is tudhatják, a kígyó (féreg?) ez idő tájt még ki sem keveredett a fügéből (almából?), talán maga sem tudja még, hogy „mi fán terem”.

Adám-Éva itt még nemtelenek, Antonius-Kleopátra viszont már nemtelenek. Az első kettős kígyó híján van, a második kettős nem (szexus) híján, hiszen Eros-Iras már meghalt bennük, de a kígyót még nem hozta a paraszt.

Míg a kígyó Ádámot és Évát a „halálos életbe” juttatja, ki az édenből, addig ugyanez a kígyó Kleopátrát (és Antoniust) a halálba és a halálban az (örök) életbe, édenbe „kalauzolja”.

A kígyó tehát megkerülhetetlen, Shakespeare már a Julius Caesarban sem tudott neki ellentmondani:

,ßrutus:

(...)

Tekintsük úgy, mint a kigyótojást,

Mi, ha kikéi, mérges lesz, mint faja;

Azért a héjban gyilkoljuk meg őt.”

(Shakespeare: Julius Caesar, második felvonás, első szín)

111