Halász Albert (szerk.): Penavin Olga a Muravidéken (Lendva, 2014)

Lendvai Kepe Zoltán: Penavin Olga muravidéki magyar tájnyelvi atlasza Végh József őrségi és hetési nyelvatlasza tükrében

Penavin Olga adatgyűjtése Végh kérdőíve alapján történt az összehasonlíthatóság érdekében. Mindenben azonban mégsem követte Végh József módszertanát: egyrészt Végh az általa kijelölt terület minden településén gyűjtött, míg Penavin Olga a 28 határon túli muravidéki magyar településből nyolcban nem kutatott. Végh József 278 kérdéséből Penavin Olga 148-at választott ki. Ennek alapján Végh atlaszában 207, Penavin Olga táj nyelvi atlaszában pedig 140 térkép került közlésre.

Penavin Olga munkáját a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1966-ban adta ki A jugoszláviai Muravidék magyar tájnyelvi atlasza címmel. Minden bizonnyal a kiadvány korlátozott terjedelmével magyarázhatjuk azt, hogy a szerző nem számolhatott be a szokásos módon a gyűjtés körülményeiről, módszeréről és az adatközlőkről. Ez az utóbbi nagy veszteség, mert a szlovéniai magyarság körében 1920 és 1990 között nagyon jellegzetes demográfiai folyamatok zajlottak: a közösség egyik része az endogámiát választotta, míg a másik része a nemzetiségileg vegyes házasságra „kényszerült”. Mindenképpen nagyon tanulságos lenne, ha tudnánk, hány évesek és kik voltak az adatközlők.

Penavin Olga megállapításai között A muravidéki tájatlasz tanulságai című fejezet bevezetőjében a következő is szerepel: „Annak ellenére, hogy minden magyar tud többé-kevésbé szlovénul, a földművesek az általánosan használt „milica, milicák = rendőr” szón kívül igen kevés szlovén szóval és kifejezéssel élnek magyar beszédükben. Az értelmeségiekróí (sic!) viszont ezt nem állíthatjuk. Kényelemszeretetből minden mondatukban szerepel egy-két szlovén szó, kifejezés.”11 Ezen megállapítását talán anynyival lehet kibővíteni, hogy a szlovéniai magyarság körében használt délszláv, többségében szlovén kifejezések nagy része azon tárgyakra és fogalmakra vonatkozik, amelyek a 20. századi technikai fejlődéssel és a közigazgatási változásokkal jelentek meg. A magyar nyelv 20. századi fejlődése egészen az 1980-as évekig szinte semmilyen hatással nem bírt a szlovéniai magyar köznyelvre. így nem véletlen, hogy a szlovéniai magyarok nyelvhasználatára mind a mai napig egyszerre jellemző az archaizmusok megléte és az idegen szavak sokaságának használata.

Áttekintésként fel kell tennünk a kérdést: a néprajzkutatás szempontjából milyen tanulságok vonhatók le a két mű megismeréséből. Az első fontos tanulság számomra az volt, hogy

11 Penavin Olga 1966. 5. 86