Halász Albert (szerk.): Penavin Olga a Muravidéken (Lendva, 2014)

Fenyvesi Ottó: Amnesia Temporis (Gondolatok egy tanulmányút kapcsán) Penavin Olga (1916-2001) tanárnő emlékére

sok-sok fragmentumból tevődik össze. Sok-sok narratíva jön létre: kialakul egy kép, hogy milyenek voltunk. Mivel azonban alapvetően különbözőek vagyunk, ezért többféle múlt-interpretáció is létrejöhet: van, aki így látja a múltbéli dolgokat, van, aki másképp. Ennek ellenére a közösségen belül kialakul egyfajta kollektív identitás (együttes élmény részesei voltunk/vagyunk). Egy nemzet történelmében nagy szerepet játszik a csoportidentitás fenntartása és átörökítése, ezért szükséges az archiválás és az újraértelmezés igénye. Létre kell hozni a múltról szóló tudást: mindent újra el kell mondani, újra kell írni. „Aki nem mondja el az életét, az nem létezik” (szükség van mondákra, eposzokra, regényekre, versekre). Az emlékezet átdolgozása új feladatok elé állítja a tudományt: bizonyára sokan emlékezünk az egykori irodalomtörténeti kézikönyvünkre, a „spenótra”, ami mára eléggé megzápult. Ma, a 21. század elején egészen más szempontok alapján alakulnak az irodalomtörténet dolgai.

Az emlékezet általában a múltról szól ugyan, de a jövőre irányul, és egy közösség magatartását szolgálja.

Tanulmányút a Muravidéken

Az emberi lét a nyomtalan eltűnés és a megőrzés között lebeg.

Sok mindenről megfeledkeztem. A részleteket teljes egészében elfelejtettem. Pedig még beszámolót, naplót is kellett írnom. Egyáltalán nem emlékeztem, hogy konkrétan mit jegyezhettem fel a tanárnőtől kapott A4-es füzetbe.

Állítólag az írás egy részlete megjelent a Magyar Tanszék jubileumi kiadványában is (50 év, hogy rohan az idő!), amit eddig nem olvastam.

Amit biztosan tudok: egyetemi tanulmányaink vége felé, a hetvenes évek második felében jártunk a Muravidéken Penavin Olga tanárnővel.

Évfolyamtársaim közül biztosan ott volt: Barta Ildikó és Viktória, Kiss Iván Anna, Pribilla Valéria, Bénák Erzsébet, Geró Ibolya, Jónás Magdolna, Gulyás Etelka, Palkó Márta, Antal Zsuzsa, valamint Hajnal Jenő, Szathmári István, Ozorák Imre, Dani Zoltán, Nyári Antal, Keszég Károly.

Tavasz volt. Vonattal utaztunk. Újvidék—Zágráb, majd átszálltunk. Csáktornyán megnéztük a Zrínyiek várát, ami úgy nézett ki, mintha nyilvános vécének használták volna a helyiek. Aztán fel a sínbuszra, és irány Lendva.

34