Halász Albert (szerk.): Penavin Olga a Muravidéken (Lendva, 2014)

Silling István: A nyelvjárás- és néprajzkutató Penavin Olga professzorról és muravidéki gyűjtéseinek anyagából

feljegyzés” (i. m., 2001. 2. sz. 185.). Tehát az imaszöveg immár kétszáz éves volt az ő gyűjtésük idején.

A radamosi Mária-tisztelet és imádsághagyomány őrzésében bizonyára szerepe volt az 1947. évi Mária-jelenésnek, netán annak létrejöttében is a radamosi Fekete erdőben, amelyről Magyar Zoltán gyűjtött szép legendákat ezen a vidéken (Magyar 2010).

Radamosi egykori élőnyelvi szöveg

Hát a Piasek Mári szokot csinyányi a tehenékneg vizet. Egy ember mégigiszte a mi disznunkat, asztán negyedik napra megdöglött. Nagy széb vöt. A kézit végighuszta rajta, aszonygya, á, de gyönyörű szép állat! Asztán négyed napra megdöglött. Az a zasszony csinyát neki vizet, de monta, annak nem veszik hasznát, aszonygya, mer az megdöglik. Nagyon sajnátam, ténleg, szép disznu vöt, gäbe, még akartuk hagyni magdisznunak. Asztán négyed napra megdöglött, mer mégigiszte.

Akkó még a kisborgyunkát. Az mégin ollan beteg lett. Akkó mégin éméntem aszhó a zasszonyhó, montam néki, csinyájon vizet. Akkó csinyát vizet neki. Asztán mégin hirtelennyen a borgyú mékfojt... Szájába beleöntötte. Imátkozott. Hát én nem tudom ászt, nem monta még a zimáccságot. Szenyed dobod bele. Kilenc szenyed dobod bele. Igén. Ászt monygya: kilenc Miatyánkot kő imátkoznyi, még a Fehér rózsa, Móriját. Otet is égy embér tanította, aszonygya, valami orvosembér. Montam néki, hát akkor engem is taníccson még. Észt a kilenc Miatyánkot ogvetlen este imátkozni. Még a Fehér rózsa, Móriját! Aszonygya, akkó használ. De aszmonygya, ollan asszonynak, annak a zimáccsága használ, aki tiszta életű. Annak a vize is nagyon használ.

Én csinyátattam vizet a malacoknak veié. Aszmonygya, té Böske, té magad igiszted még a malacokat. Én? Aszonygya, talám még is döglik, aszonygya. Égy malac nagyon sivit. Asztán jön nálam. Jön, csinyányi vizet. Hát igaz, mondom, szerettem, nagyon szép vód az öledbe. Naon örűtem neki. Mondom, észt én mékhagyom anyagöbinek, me közé van. Asztám mégdöglött. Anynyira mégigiszted, aszonygya, hogy mégdöglött a malac. Még is döglött. De a másikat méggyógyítok.

28