Halász Albert (szerk.): Penavin Olga a Muravidéken (Lendva, 2014)
Halász Albert: Bevezető a konferenciakötethez
Halász Albert Bevezető a konferenciakötethez A szlovéniai őshonos magyar közösség néprajzi kutatástörténetét több korszak taglalja, melyek közül az egyik legelhanyagoltabb időszak az első világháború beálltával, ill. utána következett be, amikor a hazai néprajzi kutatói tevékenység az ötvenes évekig szinte teljesen megszűnik, legalábbis nincsenek adataink arról, hogy folyamatos kutató-, gyűjtőmunka folyt volna ezen a területen. Az az írástudó, főleg hivatalnoki, tanári réteg, mely ilyen tevékenységet már a 19. században intenzívebben kifejtett, a háború után szinte kivétel nélkül elhagyta az új, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd a más neveket felöltő állam alá került magyar területet. Utána akár ilyennemű, akár csak hasonló humán képzésre, továbbképzésre sem volt lehetőség. Megszűntek azok a helyi sajtóorgánumok is, a hetilapok, melyek elvétve ugyan, de közöltek néprajzi tartalmú írásokat is. A fényképezés térhódítása a 19. század végétől dokumentálni kezdte az életet, az épületeket, a viseletét, a társadalmi eseményeket és mindent, ami elé a fotográfusok lencsét állítottak. Ilyen felvételek időrendi sorrendben növekvő számban még ma is főleg a családoknál, de gyűjteményekben, pl. múzeumokban is fellelhetők. Úgy tűnik, az első világháború előtt, közvetlen utána sem volt akadálya annak, hogy így a néprajzi témák, pontosabban néprajzi forrásként szolgáló témák meg legyenek örökítve. A harmincas években, a 2. világháború előtt, alatt és utána is az emberek szívesen pózoltak a kamera előtt, sok minden a fókuszba került. Ma lényegében ezek a leggazdagabb múltat őrző forrásaink. Akkor is, ha egy kép többet ér ezer szónál, kevesen voltak, akik rendszeres és szakmailag megalapozott kutatói munkát folytattak volna. Pl. Pável Ágoston (1886-1946) volt ilyen, aki a Rába-vidéki szlovéneket kutatta, valamint az Őrség kutatásaiban vett részt. A 2. világháború után aztán lassacskán, bukdácsolva át a vasfüggönyön, a láncoskutya korszakon, az 56-os korszakon, mégiscsak oldódni kezdett a feszültség, így egyre többen jöhettek erre a vidékre gyűjteni. Az egyik ismertebb magyar néprajzkutató, aki megfordult ezen a vidéken, Szent-9
