Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

A Halicanumi üzenettől a Halicanumi rapszódiáig (Jegyzet Szúnyogh Sándor válogatott verseihez)

való már-már görcsös ragaszkodás, amely már a kezdetektől jelen van ebben a költészetben, s a kutyahüség formájában öltött testet első önálló kötetének címadó versében:

Halicanum szülöttei

kutyánál hííebb fiai vagyunk e földnek

bárhova visz is sorsunk

lábunkat törve is hazarontunk

bármilyen szél fúj

itt sosem fázunk a holtakkal is

víg dalokat dudorászunk.

(Halicanumi üzenet)

Vagy egy még korábbi példában a Hit című versben:

Vessetek rám követ

én akkor is hiszen a fűszálak hűségében a fák időverte kérgében bízom a nagy utak zúzott köveiben autóbuszok monoton zajában a rohanásban a napban a létben a szóban a vérben

De kanyarodjunk vissza Szúnyogh Sándorhoz, a kísérletezőhöz, hiszen ahogy a bevezetőben elmondottuk, irodalmunkban ő alkalmazta elsőként a nyugat-európai avantgarde költészet eredményeit, kitekintést nyitva a modem költészet felé. A versen túl című ciklusba nyolc képverse kerül be. Bár a nyolc vers így is reprezentálja a költő effajta törekvéseit, hiszen a válogatás az első kötet négy képversét és ugyanennyi még kötetben napvilágot nem látott ún. szignalista versét tartalmazza, s a fejlődés íve így is lemérhető, mégis hiányérzetünk támad a válogatást illetőleg. Érthetetlen ugyanis, hogyan maradhattak ki a válogatásból a második önálló kötet (Hóvágy) ugyanebben a zsánerben alkotott Szóhalál c. ciklus címadó versei (Szóhalál I. Szóhalál II.), valamint a Nagy tett, amelyből álljon itt ez utóbbi:

93