Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
A Halicanumi üzenettől a Halicanumi rapszódiáig (Jegyzet Szúnyogh Sándor válogatott verseihez)
A Halicanumi üzenettől a Halicanumi rapszódiáig (Jegyzet Szúnyogh Sándor válogatott verseihez) Három évtized versterméséből válogatta Szúnyogh Sándor legújabb verseskötetének a Halicanumi rapszódiának az anyagát. Ne firtassuk ezúttal, milyen megfontolásból határozott úgy a költő, hogy összegző jellegű kiadvánnyal jelentkezik. Meg kell azonban rögtön állapítanunk, hogy akad azért a kötetben könyv alakban napvilágot még nem látott vers jócskán, amelyek szervesen kapcsolódnak a másfél évtizeddel korábban Írott költeményekhez. Legtöbbször egy-egy élmény, egy gondolat újrafogalmazására vállalkozik a költő, máskor - a képversek esetében - egy húsz évvel ezelőtt elkezdett hagyomány folytatását kapjuk. Olyan hagyomány ez, amely a muravidéki irodalomban méltó folytatókra talált főleg a fiatalabb nemzedék körében, korábban pedig a tájékozódás kiszélesedésével járt a modem avantgarde irodalmi kísérletezések felé. A népköltészet sokszor konzervatív hagyományaiból kinövő muravidéki magyar irodalomban nagy szónak számított ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az irodalmi avantgarde különböző ideológiai gátak miatt az anyaország irodalmából szinte egészében hiányzott, a Kassák-féle hagyomány pedig a vajdasági magyar irodalomban és a nyugati európai irodalmi műhelyek (Magyar Műhely - Párizs) alkotóinak munkásságára hatott termékenyítőleg. Talán a fent elmondottak indokolták a válogatás megjelenését, de lehet, hogy a költő egyben akarta látni az életművét, amely még korántsem befejezett, s reméljük, hogy még sokáig nem lesz az. Talán egy új alkotói korszak határát jelzi ezzel a kötet, tehetsége, akaratereje meg van hozzá, ezek azonban már olyan fogalmak, amelyek egy új bekezdést igényelnek, vizsgálatukra a következő sorokban térünk ki. Szúnyogh Sándor költészetének kritikai felmérésére már többen is kísérletet tettek, köztük e sorok írója is. Ezért a szokásostól eltérően ezúttal néhány olyan újra visszatérő motívummal szeretnénk foglalkozni, amelyek ennek a költői pályának az alapjai. Természetesen figyelve az „elmozdulásokra“ is. Előbb azonban álljunk meg néhány gondolat erejéig az alkotás folyamatát közvetlenül is meghatározó tényezőnél, s engedtessék meg egy kicsit egyénibb hang, hiszen olyan dolgokról lesz szó, amelyekkel a kisebbségi író nap mint nap találkozik, s amelyek elsősorban negative vannak jelen az alkotási folyamatban. Szúnyogh Sándor a nyolcvanas évek közepén jelentkezett legutóbb önálló 90
