Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

A Halicanumi üzenettől a Halicanumi rapszódiáig (Jegyzet Szúnyogh Sándor válogatott verseihez)

verseskötettel (Hóvágy, 1985.). Ezt követöleg az időközben megjelent gyermekverskötetén kívül, amelyet maga a költő is amolyan cselekvés pótló kirándulásnak tekint, nem készített új kötetet. Ebből a laikus arra következtethetne, hogy időközben a költő keveset alkotott. Ez azonban csak látszólag van így, hiszen Szúnyogh csupán a lírában alkotott kevesebbet. Közben összeállította a szlovén-magyar politikai kifejezéseket tartalmazó szótárt, szerkesztette az immár húsz éve rábízott muravidéki magyarok szemléjét, a Naptárt, segédszerkesztőként a Muratájat, megszerkesztett Gábor Zoltán, Bence Lajos, Varga József és Halász Albert köteteit, a Népújság irodalmi mellékletét, a Visszhangot, újságot írt, irodalmi esteken vett részt, nyomdába járt tördelni. Ezek nyomán méltán vetődhetne fel normális viszonyok között: mikor volt ideje versírásra? (íme a napszámos-író lajstroma a teljesség igénye nélkül!) Meg kedve!!! Mert ez is kell hozzá, meg akarat - akarni verset írni! Reményvesztett korunkban már az is csodaszámba mehet, hogy valaki pennát fog, újra és újra a fehér papír fölé hajol. Mert - idézzük emlékezetből Herceg Jánost - gyakran megtörtént ezen a tájon, hogy a költő félretette a szárazfát és megbecsültebb alkalmatosság után nézett, csakhogy iparkodik hozzátenni: az nem volt költő! Sanda veszélyeket rejtegető korunkban fokozottan nagy dolognak számít az írás-tett. Ilyenkor a költő szavának a súlya megnő, de ne feledjük, hogy a felelőssége is!

„A versírás számomra mindig is külön világ, egyfajta menekvés volt. A bennem lerakodó gondok, remények és álmok összességét, a társadalmi ellentmondások visszatükrözését rejtik magukban a verssorok“ - áll a kötet fülszövegében, amolyan használati utasításként. Időzzünk el egy kicsit a menekvés kifejezésnél, annál is inkább, mert úgy tűnik, hogy háborús világunk elég aktualitással halmozott el bennünket az utóbbi időben. Szinte már úgy tűnik, hogy lassan a háború is megszokott velejárója lesz gondoktól és problémáktól megtűzdelt hétköznapjainknak. S a költő, József Attilával a tudatos jövőbelátó, érzékenyebben válaszol a veszélyre, megérzi a vész közeledtét, mint a béka a földrengést. A veszélyezettség érzése többféleképpen mutatkozik meg Szúnyogh verseiben: legtöbbször meghatározatlanul, testetlen formában, mint a Délibáb című versben:

Repedt dobok pergése zavar.

Hegytetőn titkon készül a zivatar,

lejtőn rohan a vész.

91