Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
"Igét őrizve" a Muravidéken (Szilágyi Domokos költészetének "kisebbségi" vonatkozásai)
tóvá emelt sora. így hangzik: „Őriztem az igét s az ige bennem a halált“. A rövid vers záró utolsó sorai így hangzanak: „Ige csak egy van/és ne osszanak/az élőknek és igézőknek/számtalan halált.“ Az említett vers a Búcsú a trópusoktól kötetből való, melynek tőszomszédságában olyan versek olvashatók, mint az Ez a nyár, Kényszerleszállás, Hogyan írjunk verset vagy a Háláltánc-szvit stb. amelyeket joggal nevez az irodalomtörténet írás jellegük és témájuk alapján vers-szimfóniáknak, „ számvetésnek a költészet helyzetével“ verseinek. (Pomogáts B.: 1989.) A Bartóki modell, a hagyomány és az újítás szintézisét, szabadvers és a népköltészet, az ironikus szójátékok és a köznapi nyelv primitív elemeinek montázsával, az avantgárd és a neoavantgárd vizuális és tipográfiai megoldásaival fokozzák a hatást, néhol a végtelenségig. Pomogáts Janus Pannoniustól Babits Mihályig, Weöres Sándortól Nagy Lászlóig kezdi, illetve zárja a fenti verstípus ívét, amikor ezt írja: „A költő - és persze nem csak a magyar - mind többször érzi bizonytalannak a társadalomban betöltött helyét, korszerűtlennek és hiábavalónak küldetését, mintha váratlanul olyan világba került volna, amelynek nincs igazán szüksége költészetre, amellyel alig tud párbeszédet kezdeni.“ (Pomogáts B.: 1989.) Szúnyogh Sándorra, a szlovéniai magyar irodalom meghatározó egyéniségére is felszabadító erővel hatott Szilágyi kérdésfelvetése a költői szerepről. Költészetében több nyoma van annak az új irónikus-önirónikus költői magatartásnak, amelyből egyetlen példa álljon itt: „A falon vágyak árnyai ingáznak, /csak elsejéig futja a pénzből.../ Idegen arcokon keressük a mosolyt, /fürkésző szemünk fel-felcsillan, /lábunk zsákutcába tapos. /Figyelünk a mocorgásra, /új pózba vágjuk magunkat, /ellessük mások szándékát, /és bevonulva a tanácsterembe, /felszólalunk, hogy mi is éppen azt javasoljuk, /amit az elnök elvtárs“ - írja a Helyzetképben. Forrás: 1. Bertha Zoltán - Görömbei András: A romániai magyar irodalom válogatott bibliográfiája 1971-1980. TIT. Bp. én.: 189-191. 2. Görömbei András: A szomszédos országok magyar lírájának fiatal nemzedéke. In. Fiatal magyar költők. Akadémiai Kiadó. Bp. 1980.275-276. 3. Láng Gusztáv: A költő és az Ige. In. L.G. 4. 4. Kivándorló irodalom. KOM-PRES Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 1998: 126-127. 4. Pomogáts Béla: Búcsú a költészettől? In. Kisebbség és humánum. Műelemzések az erdélyi magyar irodalomból Tankönyvkiadó. Bp. 1989: 214-215. 5. Sőni Pál: Avantgarde sugárzás. Kriterion, Bukarest 1973: 212-213. 86
