Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
Irodalmi törekvések a Mura mentén
Irodalmi törekvések a Mura mentén Az 1990-es rendszerváltással a Szlovén Köztársasághoz tartozó Muravidéken kibontakozó irodalmi megnyilvánulások és a könyvkiadás az elmúlt évtizedben értek el arra a pontra, hogy külön fejezetet nyissanak az egyetemes magyar irodalom fogalomkörén belül. Meghatározása, fogalomkörének kijelölése azonban annál nehezebb. Ezért helyszűke miatt csupán arra vállalkozhatunk, hogy az előtörténeti részt csupán érintőlegesen tárgyalva, a 4-4,5 évtized irodalmi tevékenység fontosabb állomásait, íróit és írói csoportosulásait számba véve körvonalazzuk azokat a törekvéseket, amelyek hozzá segítettek a 8-10 ezerre tehető magyarság szellemi felemelkedéséhez, kulturális önazonosságának a kiépüléséhez. Nem tudjuk másnak, mint a véletlennek, amolyan „eleve elrendeltnek“ tulajdonítani azt a tényt, hogy a Lendva-vidéken kibontakozó kulturális, irodalmijelenségeknek vallási, illetőleg ideológiai hátterük volt már a régmúltban is, s még inkább a XX. században. Alapjában véve két ellenkező irányú elképzelés mentén bontakozott ki az a költői-írói hagyomány, amelyet - minden jó szándékkal - sem mernék egyértelműen irodalomnak nevezni, szépirodalomnak meg még kevésbé. Itt egyrészt a protestantizmusra gondolunk, amely a XVI. század közepén olyan jelentős művek ösztönzője volt, amelyek a magyar prédikáció irodalom csúcsai. Másrészt meg kell említeni a szocializmusnak, mint ideológiának és a szocialista realizmusnak, mint „adaptált“ doktrínának az irodalomra gyakorolt hatását. Elég a reformáció anyanyelvű igehirdetést hangsúlyozó, a szentírást azóta is klasszikus értelemben vett irodalmi termékként prezentáló mivoltára utalni. A laikusok, a mai értelemben vett olvasó és az írott mű között létrejövő kommunikációs viszony kialakítása volt a reformáció igazán fontos vívmánya, máig ható jelentősége. Az egyházi, illetve vallási irodalomtól eltérő tartalmú könyvek, a profán irodalom megjelenésének első legalizált változatát a protestáns prédikáció könyvi változata, a posztilla hozza a magyar irodalomba. Ennek is egyik legkitűnőbb mestere az Alsólindvai Kultsár György mester, iskolatanító, akinek műve több kiadásban is megjelent. Rajta kívül Tőke Ferenc nevét kell említenünk, akinek 1553-56 között protestáns könyve jelent meg. A reformációról szóló honi szakirodalom nem győzi hangsúlyozni, hogy a XVI. századi alsólendvai irodalom és nyomdászat óriási jelentőségét abban kell látnunk, hogy katasztrofális történelmi viszonyok közt is ápolták az európai fejlődés szellemét, akkor, amikor Ady szavával 52
