Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
Hungarológiai kutatások a Maribori Egyetem Magyar Tanszékén
Karon a Magyar Tanszék. Az akkor már, a Pedagógiai Akadémia keretében 15 éve működő magyar lektorátus is jó alapokat tudott kínálni az 1980-81-es tanulmányi évben induló tanszéknek. Az akkor már kiütköző szakember hiány miatt a magyar pedagógusképzésre helyeződött a hangsúly muravidéki kétnyelvű középiskolákban egyre növekvő pedagógiai tanerőhiány miatt. A tanszék megszületésekor, tehát elsősorban az általános iskolák pedagógus-igényeinek a kielégítése, a szakképzett tanár képzés megindításával lett teljes. Öt év sem telt el - ismét az igényekre hivatkozva - a kétéves pedagógusképzést négyévesre bővítették, s ezzel a főiskolai magyaroktatást a magyar szakos képzés keretében egyetemi rangra emelték. A változtatást szükségessé tette az illetékes karok vezetői szerint éppen a tudományos kutatómunka és az oktatói-nevelői tevékenység összehangoltabb megvalósítása. De a pedagógiai kar összes célkitűzései közt ezen túl megkülönböztetett szerep jutott a tudományos kutatásnak. (Első ilyen irányú lépésként a pedagógiai szaktantárgyak összehangoltabb fejlesztése céljából az említett oktatási területeken dolgozó szakemberek kollégiumot hoztak létre, amelyeken a vitás pedagógiai-didaktikai-módszertani kérdések kerültek terítékre.) II. E kissé hosszúra nyúlt bevezető után engedjék meg, hogy a továbbiak során konkrét példákkal szemléltessük a kibontakozásban lévő hungarológiai tevékenységet a Maribori Magyar Tanszéken, illetve a lektorátussal felerősített Magyar Intézetben. Ez utóbbi meglétét azért szükséges nyomatékkai kihangsúlyozni, mert — ma már nyilvánvalóvá vált -, hogy nélküle, illetve az anyaországból érkező lektorok segítőkész és önzetlen közreműködése nélkül jóval hátrább tartana a tudományos tevékenység mint ahol az a jelen esetben van. Az útmutató szerepet betöltő próbálkozások nélkül kezdetben csak az akkor még gyerekcipőben járó magyar sajtótermékek és a félórás műsoridővel üzemelő magyar rádió adásokban szórványosan elhangzó anyanyelvi műsorok tették ki a tudományos vizsgálódások elindulásának első szakaszát. Ezek a hosszabbrövidebb, nyelvhasználattal és helyesírással, a valóság által támasztott vitás nyelvi kérdések fejtegetésével foglalkozó írások, nem egyszer gyakorlati útmutatással, amolyan „nyelvőri“ szerepkört töltöttek be. Az 1983-ban „Anyanyelvűnkért“ címmel megjelent kötet ezekből az írásokból válogat. Guttmann Miklós szerkesztő a Bevezetőben írja: „A kötetet ajánljuk általános és középiskolai tanulóknak, egyetemistáknak, pedagógusoknak, újságíróknak, mindazoknak, akik szeretik, szívügyüknek tekintik a magyar nyelvet, anyanyelvűket.“ 1) Egy évtizeddel később pedig hasonló indíttatással jelent meg Molnár Zoltán Miklósnak Nyelv és nemzetiség címmel a fölgyülemlett 40
