Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
A szlovéniai magyarság
városba költözés azonos volt a magyarság kulturális központjába való áttelepedéssel. Nem így a volt Muraszombat járásban, ahol a határ menti kis tele-pülésekből a járási székhelyre való költözés a távolság és a város szinte teljes elszlovénesedése miatt egyenlő volt a Szlovénia belsejébe költözéssel. Lényeges változást gazdasági téren a szlovéniai magyarság esetében a rendszerváltás sem hozott. A fő problémát a tőkehitelek iránti bizalmatlanság és a vállalkozói kedv hiánya jelenti. Egy-két kivételtől eltekintve a szlovéniai magyarság a gazdasági kilátást nélkülöző önellátásra rendezkedett be. 7. Záró megjegyzések 7.1. A kisebbségi jogok és az asszimiláció A kárpát-medencei magyarok közül a szlovéniai magyarság köreiben uralkodó asszimilációs trendek meglepő hasonlóságot mutatnak a burgenlandi magyarokéval. Sajnos, mindkét népcsoport esetében hasonló, negatív folyamatokról beszélhetünk. A Trianon utáni időszakban ugyanis a 20 ezer főnyi magyarság mára felére csökkent, a hivatalos statisztikák meg még ennél is kevesebbről szólnak. A tízéves időközre eső beolvadási arány az utóbbi 30-40 évben két számjegyűre duzzadt (10-13 százalék). A demográfiai vizsgálódások kimutatták, hogy e nagyfokú lakosság fogyatkozást főleg három tényező váltja ki. Első helyen mindenképpen a kedvezőtlen népszaporulatot kell említenünk. (A magyar lakosság korfája ugyanis jóval meghaladja a kritikusnak számító 100-as értéket, 1981-ben már 130 fölé emelkedett.) Az öregedési index mutatói a lakosság elöregedéséről beszélnek, s már a természetes reprodukció sem biztosított. A második helyre a természetes asszimiláció, harmadikra pedig a már említett kivándorlás kerül. A kedvezőtlen depopuláció okait kutatva a szakemberek első helyen a kedvezőtlen gazdasági helyzetet említik. Ez azonban csak részben fogadható el, hiszen a 60-as évek végétől tapasztalható viszonylagos jólét a természetes asszimiláció másik melegágya. Ez ellen már nehezebb megtalálni a megfelelő módszert. Az 1994 végén megtartott választás az eddigi, inkább járásnak (akár kis tartománynak) nevezhető „községeket“ az eddiginél jóval kisebb egységekre tagolta. Új községet alapíthatott minden olyan település, akár önállóan is, amely rendelkezett a minimálisnak számító ötezres lélekszámmal (egyes esetekben ennél kevesebb is elegendő volt), és hozzá a közigazgatási infrastruktúra alapvető kellékeivel (pl. posta, bank, anyakönyvi hivatal, egészségügyi állomás). Ezzel összhangban az eddigi lendvai, illetve muraszombati község „kétnyelvű területén“ (etnikailag vegyesen lakott terület némi magyar több-26
