Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)
színekben (zöld és lila felhők) van jelen nála. Ez azonban - reményeink szerint - talán nem jelenti, hogy eltávolodott volna a régi elképzeléstől, kidolgozott, senkihez nem hasonlítható festői nyelvezetétől. II. Amikor Göncz János a 90-es évek elején, (amikor már jó nevű festőnek számított a németországi Denkendorfban), kifejezte óhaját, amely szerint, szeretne egy kiállítás erejéig itthon is bemutatkozni, még sejtelmünk sem volt arról, hogy néhány évvel később új szerepkörben teszi le névjegyét. Festészetének kibontakozása, amely már eddig is inkább a képíróéhoz hasonlított, s így homlokegyenest különbözött a ma divatos festői-müvészi programok, „ars poetica-k“ bármelyikétől, saját belső fejlődésének következménye. A továbbiakban megkíséreljük bemutatni a szülőföldjéhez ezer szállal kötődő alkotó művészi és emberi hitvallásának alapjait. Még emlékszem arra, hogy hány helyen kellett kopogtatnia az akkor már a németországi képtárakat megjárt (ős)tehetségnek, hogy végül sikerüljön neki bejutnia a lendvai galériába, ahol aztán a hazai közönség előtt is bemutatkozhatott. Az akkor kiállított képek azóta ismertté váltak Szlovéniában és Magyarországon is; nemcsak Zala és Vas megyében, de a magyar fővárosába, Budapestre is eljutottak. A néprajzi hitelességű, mikrorealista részletezéssel megfestett alkotások, a falu életének ábrázolása hihetetlen aprólékossággal és pontossággal akkor még úgy tűnt, nem egyebek, mint egy jó megfigyelőképességgel megáldott autodidakta festő „naiv“ vallomásai. Azóta tudjuk, sokkal több ennél. Egy mélyen érző és érzékeny ember munkái, olyané, aki nem csupán kesereg az értékek pusztulása felett, hanem menteni is tudja, ami még menthető. Olyané, akit a közelmúlt, gyermek- és ifjúkorának, a nem is olyan távoli múltnak pusztuló emlékei mélységesen megrendítenek Ezért úgy dönt, farost lemezre, vászonra másolja át, hogy az utókor számára is fennmaradjanak. S mit ad isten! Ő lett az első „képírónk“ a szó legnemesebb értelmében. A lendvai várban időközben szép néprajzi gyűjtemény gyűlt össze a Hetésből. Sajnos azonban ma sincs olyan állapotban, hogy a nagyközönség elé lehetne tárni. Göncz János képein ez a rendszerezés is megtörtént, s mellesleg szállítható formában. Minden jelentősebb munkamód, alkalom, az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó esemény, aratások, cséplések, szüretek és a szőlőművelés eseményei (pl. hordó mosás, hegyre járás gyalog, karóhegyezés stb.), falusi életképek, idilli jelenetek a boldog békeidők igézetével. Modem témájú képein szinte minden alakjának az arcán az a fajta fölháborodás jelenik meg, 132
