Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)
A szlovéniai magyar irodalom eredményeiről A szlovéniai magyar irodalom fogalma az egyetemes magyar irodalom fogalomkörén belül is új keletűnek számít. Meghatározása, feladatkörének kijelölése annál nehezebb. Ezért - az idő és a helyszűke miatt - arra vállalkozhatom csupán, hogy annak a közel 4 évtizedre visszatekintő irodalmi tevékenységnek a fontosabb állomásairól, íróiról és írói csoportosulásairól az említésként beszéljek, megtoldva azokkal az eseményekkel, amelyekből jól láthatóan körvonalazódik a Mura-menti irodalom. Elöljáróban elmondhatjuk, hogy a szlovéniai magyar irodalom története, jelentősebb állomásai a politikai események alakulásával függnek össze. Már Vlaj Lajos 1961-ben megjelent első kötetének megjelenése - a II. világháború utáni magyar könyvnyomtatás első terméke - választóvonal két olyan, a szlovéniai magyarság további létét messzemenően meghatározó politikai esemény között mint a JKSZ 1959. márciusi ülése, valamint az 1963-as kétnyelvű ügykezelésről szóló központi utasítás. Ezekben ugyanis a kisebbségi kérdés erőteljes újra fogalmazására tettek kísérletet az akkori délszláv állam pártszervei és a titói vezetőség. Az itt hozott határozatokat gyors intézkedések követték: még az év őszén kísérleti jelleggel bevezették a kétnyelvű oktatást a nemzetiségileg vegyesen lakott vidéken, a muravidéki magyar irodalom szemszögéből nézve pedig megjelent 1959 végén az a kiadvány, amely Naptár néven vált ismertté az itteni olvasók körében, szerepén és jellegén azonban jócskán túlmutató tartalommal. A szlovéniai magyar irodalom alakulásában döntő szerepet játszott a Szövetkezei Naptár, mely hasonlóan szlovén testvéréhez, a Koledar-hoz a paraszti lakosság „szakmai továbbképzését“, az új mezőgazdasági technológiák ismertetését tűzte ki célul - természetesen néhány politikai-ideológiai „szemlélettágító“ írással fűszerezve. Ezek mellett a lokálpatriotizmus jegyében „irodalmi illusztrációkat“ is lehoztak, nevezetesen néhány muravidéki szlovén író alkotását. A Földművesek Naptárában pedig - mely jelleg és szerep tekintetében azonos törekvést szolgált, mint a szlovén változat - Vlaj Lajos és a fiatal muravidéki magyar toliforgatók, a Naptár anyagának a fordításában is oroszlánrészt vállaló Varga József, Szórni Pál és Szúnyogh Sándor műveit jelentették meg a szlovén szerkesztők. A következő évfolyamnál fokozatosan megmutatkozó kézirat hiány, a mezőgazdasági jellegű írások elmaradozása hamarosan a szlovén nyelvű Naptár megszűnéséhez vezetett. Szerencsére a magyar nyelvűvel nem ez történt. Az állat- és a növénytermesztéssel 108
