Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)
fordítás-irodalmat gazdagították, mint a szlovén szerzők tollából megjelentetett írások. De kanyarodjunk vissza dolgozatunk valódi tárgyához, a művelődéséhez, illetve az irodalomhoz. Annál is inkább, mert itt található a legtöbb figyelemre méltó változás. Az első és a legszembetűnőbb talán az, hogy az irodalmi rész fokozatosan leválik, önálló helyet kap a neki kijelölt helyen, s ezáltal elveszíti illusztratív jellegét, egyenrangúvá válik a Naptárban megjelent egyéb jellegű cikkekkel, tanulmányokkal. A szerkesztő, alkotó íróról lévén szó, érdeklődése főleg a hazai írótársakra irányul, s az irodalmi rész összeállításánál elsőrendű szempont lesz a hazai alkotások megjelentetése. A másik, nem kevésbé jelentős lépés az, hogy fokozatosan megjelennek a Naptárban kezdetben olyan bátortalan írások, amelyek a művelődési élet egy-egy ágazatával foglalkoznak (színházi élet, könyvtár, műkedvelő tevékenység stb.), amelyekben szükségképpen a későbbi, immár tudományos igénnyel írott tanulmányok kezdeteit kell látnunk. Irodalom születik a Naptár lapjain Összefoglalva a fönt elmondottakat: a muravidéki magyar irodalom bölcsőjénél a Naptár bizonyult a legédesebb dajkának, aki egyúttal a bába szerepét is jól ellátta, de későbbi kiteljesedésénél is rendkívüli szerepet vállalt. Az eredmény: a muravidéki magyar irodalom végső kifejlődése lett! Nem kevesebbről volt ugyanis szó mint arról, hogy az irodalom megkapta a neki járó a közlési lehetőséget, amely ösztönzőleg hatott nem csak a már meglévő írókra, de a fiatal, az írói mesterséget még csak tanulgató számypróbálgatókra is. A 70-es évek elején a Tavaszvárás nemzedék íróin kívül alig jelent meg más szerző tollából irodalmi mű. Ők viszont alkotói korszakuk legtermékenyebb szakaszában voltak, s ez a műfaji sokszínűségből is meglátszott, hiszen mindannyian kisprózát is írtak, s így a vers egyedrangúsága nem volt annyira nyilvánvaló mint a későbbi években, sőt Varga József hangjátékot is írt. Önálló művek mellett mindhárman műfordítással is foglalkoztak, s ebben a Vlaj által elkezdett út folytatását kell látnunk. A Naptár 1973-as évfolyamában például három remeklése jelent meg a kortárs szlovén költők (Bor,Gruden,Kajuh) műveiből, Szúnyoghnak úgyszintén három fordítás érdemel figyelmet (Šalamun, Forstnerič, Kovič), aki viszont a legújabb kori szlovén líra három kimagasló alkotását ültette át magyar nyelvre. A Tavaszvárás íróin kívül az évtized közepére új nevek tűnnek fel a Naptár oldalain, akik a folytonosság lehetőségével kecsegtettek: Völgyi János, Bemyák Erzsébet, Bence Lajos, Gábor Zoltán és Topiák János. Később Báti 101
