Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)
Új évtized, új szerkesztő, új koncepció Említettük már, hogy az 1970-es Naptár a kezdeti 1500 példányról a harmadára zsugorodott, mindössze 500 példány került ki a nyomdából. Az új évtizedet, ha nem is az első évfolyammal, de már új szerkesztővel és új külsővel kezdte a Naptár. A változtatást tartalmi és formai szempontból a következőképpen fogalmazta meg Szúnyogh Sándor, aki 1971-től szerkeszti a Naptárt: „...ajánlom ezt a kis könyvet, amely nemcsak naptár akar lenni, hanem részben történelmi összefoglaló, részben irodalmi szemle is. Ezért új köntösben és új tartalommal gazdagodva adjuk az olvasó kezébe.“ Hogy a kitűzött célok mennyire érték el, ill. mennyire nem sikerült őket maradéktalanul megvalósítani az első öt év folyamán, az a tartalom mutatóból is kiderül. A hetvenes évek első öt évfolyama alig különbözik a hatvanas évekétől. Az új szerkesztőnek valószínűleg ugyanazokkal a nehézségekkel kellett szembenéznie, mint az első Naptár megjelenésekor a szlovén elődnek, s amely a Zadružni koledart szükségképpen a megszűnéshez juttatta. A legfőbb ok ma már nyilvánvaló: A munkatársak hiánya, ez pedig új feladat elé állítja a tanulmányírót. Rögeszmeszerűen hangozhat az a megállapítás, hogy a munkatársak hiányában az értelmiség elégtelenségét kell látnunk, fogadjuk el mégis föltevésnek. A muravidéki magyarságnak a háború végén nem volt értelmisége. Később is csak elvétve került ki egy-egy értelmiségi a soraiból, aki viszont a környezeti adottságok és az iskoláztatás folyamán olyan távolra került az itt élő magyarságtól, hogy nyelvét szinte nem is beszélte már, s ezáltal nem tudott vállalkozni a tudományos megfogalmazásra sem. A másik okot, amely szorosan összefügg az elsővel az „elműszakiasodásban“ kell keresnünk. Az értelmiségi másik fajtáját a pedagógusok képviselték volna, ezek viszont főleg a kétnyelvű oktatás szükségleteit kielégítendő, gyorstanfolyamokat végeztek csupán és tömegesen, s ezáltal még az előzőeknél is távolabb kerültek e rangos „cím“ elnyerésétől. Ilyen, mondhatnánk majdnem légüres térben született meg a naptár új koncepciója, amelynek végső kifejlődésére, a célok megközelítően legeszményibb megvalósítására csak az évtized végén kerülhetett sor, amikor a „próbaidő“ lejártával kialakult az a szerzői gárda, amely, ha kellett, megrendelésre is dolgozott, hiszen kisebbségi orgánumról lévén szó, nem volt túlságosan vonzó kezdetben sem a többségi nemzet, sem a magyarországi szakemberek számára. A szerkesztőtől tudjuk, hogy a hazai szerzőktől beérkezett mezőgazdasági vagy más szakterülettel foglalkozó írások, cikkek, valamint művelődési esemény összefoglalók szinte egészében szlovénul íródtak, tehát ugyanúgy a 100
