Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Karikás aranyfüggő

Apám felállt és a kabátja bélését kezdte lefejteni. Itt volt elrejtve a pénze és a nekünk szánt ajándék. Én egy arany fülbevalót kaptam. Boldogan szúrattam ki a fülemet, és hordtam a kis arany karikákat mindaddig, amíg te, lányom férjhez nem mentél. Úgy éreztem, neked kell adnom, így ez a te családod meghittségének a záloga lehet.

Apám mesélt az Amerikában eltöltött nehéz tíz évről. Elmondta, hogy nagyon hiányoztunk neki, és csak az tartotta benne az erőt, hogy a kivándoroltaktól csupa jót hallott édesanyánkról és rólunk, gyerekekről. Ha anyám nem várt volna ilyen hűségesen rá, talán haza sem jött volna. Jót nevettek azon, hogy anyámat a leveleiben hiába biztatgatta, menjünk ki utána. Anyám félt, és minket is féltett a hosszú hajóúttól.- Most már úgy érzem, hogy jobb lesz így. Csak én szívesebben maradtam volna Magyarországon - mondta apám. - Azt hittem, összeesek, amikor Lentihegyen megtudtam, hogy ti átköltöztetek ide, Jugoszláviába. Hirtelenében azt sem tudtam, mit csináljak. Szerencsére akadt egy fuvaros, aki egylovas szekérrel hajlandó volt áthozni a határon. A “granicsároknak” egy kis dúgpénzt adtam, és így a fuvaros elhozhatott Lendvára addig a házig, ahol a testvéremnek a fia lakott. O pedig Lendváról Petesházáig hozott el.

Elég az hozzá, hogy kimondhatatlan volt az öröm. Megvásárolta a területet, ahol az akkori viszonyokhoz mérten szép házat építettünk. Kö51