Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Karikás aranyfüggő

rülötte nagy udvarral és gyümölcsössel. A vasútnál sikerült két hold földet megvásárolni, és még a Szőke Ilonkától is vásárolt egy darabot. Szüleim álma beteljesedett. A maguk házában laktak, a saját földjüket művelhették. Természetesen nem ment ez olyan gyorsan. 1924-re készült el a ház. Közben 1922-ben még a bérházban megszületett a Mariska. Három évre rá, már az új házban pedig a Pista. Többször mesélte az apám, hogy még többet szerezhetett volna, ha Magyarországról nem érkezik a felszólítás, hogy támogatni kell a háborúban tönkrement országot. Ezért a pénzének egy részét Pestre a Postatakarékba küldte. Ez olyan összeg volt, hogy ebből még egy házat felépíthetett volna. Ennek a pénznek nyoma veszett.

Boldogan éldegéltünk. A Jóska Szerdahelyre, az ottani szénbányába járt dolgozni, én 1934-ben férjhez mentem Alsólakosba. Ok is, én is a családommal átvészeltük a második világháborút. Jött a felszabadulás és a szüléimre mért csapás. 1949- ben Petesháza lakosságát kitelepítették. Hozzánk költöztek a szüleim és két testvérem, a Jóska és a Mariska. Pista orosz fogságban volt négy évig. Éppen 1949-ben került onnan haza, amikor az egész család nálunk volt. A konyhában és a szobában szoroskodtunk nyolcán. Amint hazajött a Pista, a rendőrség (OZNA) azonnal érte jött, még egy éjszakát sem tölthetett Lakosban. Kihallgatták, majd Lukavcira, a gyűjtőtáborba vitték, ahol

52