Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Áldozat

Áldozat

Egy idillikus kis faluban tanított egy fiatal házaspár. Külön tanultak a magyar és külön a szlovén tanulók, akik a szomszédos falvakból jártak oda. A magyarok heti három órában tanulták a szlovén nyelvet, különben minden tantárgyat anyanyelvükön sajátítottak el. Szépen, választékosán beszéltek és írtak. Később, a kétnyelvű oktatás bevezetésével megtanultak szlovénül, viszont az anyanyelvűkből kevesebbet nyújthattak nekik a tanítóik. Hasonló helyzet alakult ki minden iskolában, ahova magyar tanulók is jártak.

Ekkor még nem volt óvodája ennek a határ menti falunak. Növekedett a tanítócsemete. Többször elhatározták, hogy a kislányukkal szlovénül is beszélnek, de nem lett belőle semmi. Ezért egy, ma már “kegyetlennek” mondható elhatározás született az agyukban. Lendvára adják a kislányt óvodába, hogy mire iskolás lesz, tudjon szlovénül is. Először úgy tervezték, hogy az ötödik évében lévő apróság a város melletti faluban, a szüleiknél lakik, és ők hordják be az óvodába, de ezt az ötletet elvetették, mert ez a földműveléssel foglalkozó szülőknek is, meg a kicsinek is nagy teher lett volna. így kezdődött el a családkeresés Lendván. A rokonság segítségével rábukkantak egy kedves családra, akikre ma is szeretettel és tisztelettel gon36