Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

A nadrágszíj sem segített

sán megtalálta holtrészegen. Áthelyezték máshova. Ugyan az új tanítónk sem tudott magyarul, de valahogy úgy foglalkozott velünk, hogy napról napra többet tudtunk szlovénül. A harmadik osztály után gyorsan következett a negyedik, és én szövögettem az álmomat a továbbtanulásról. Eljött a beiratkozás ideje. Ez a negyedik osztály tavaszán volt. Iratokat kellett a községházán kivenni, de édesapám erről hallani sem akart. A negyedik osztályban már a Marija tanító néni tanított. Hiába beszélt édesapámnak, ő hajthatatlan maradt. A tanító nénivel kifogtunk rajta. O az iskolában egy papírra felírta, hogy a községházán melyik szobába menjek be, és mit kérjek. A tanítás alatt többször is megjártam az utat Lendváig, míg összegyűltek a szükséges iratok. Emlékszem, hatalmasnak tűntek az ajtók és rajta a kilincs. Előbb kopogni kellett, amire a tanító néni megtanított, aztán köszönni: Dober dan (Jó napot). Alig estem át ezeken a “fontos” dolgokon, máris nyűjtottam a papírt. Szívesek voltak minden szobában, és szinte szórakoztak a jelenlétemen. A tizedik életévében lévő kislány, aki egyedül intézi ügyeit. Aztán elkövetkezett a felvételi vizsga a számomra hatalmas épületben, a gimnáziumban. Szlovénból és számtanból kellett felvételizni. A vizsga előtt megismerkedtem egy kedves lendvabegyi lánnyal, a Milkával, aki szépen beszélt magyarul is. Meg is segítette írni a szlovén dolgozatomat. A szóbelinél viszont magam34