Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Ötödik levél: Húsz éve hiányzol
megfelelő tudás a jegyeim mögött (mintha nekik sok lett volna), amit a diákoknak adtam, az kevés, és vegyem tudomásul stb. Nem vettem tudomásul. Én mindent két gyerekem mellett csináltam végig, éjszakai tanulás, gyűrődés mellett. Mégsem került el a tudás, találkoztam a tudással, találkoztam újra a tudósokkal, akik nem verték az asztalt, hanem csinálták a tudományt. Szóba álltak velem, érdemesnek tartottak a diskurzusokra, elfogadtak. Én találtam meg őket. Mintha a rosszindulatot nem lehetne kiirtani. Az egyetemen is megtörtént, hogy az egyetemisták beírták az ankéten, hogy elégedetlenek velem, mintha a tudásommal lenne most is gond, vagy azzal, hogy most ők is lehetőséget kaptak a bírálatra, és a kezükben van a bírálat joga, s élnek is vele. Diplomát még nem szereztek, s ha szereztek is... Itt is megkaptam a magamét, s február végén újra órákat kell tartanom. A tanáraimat nem szoktam elárulni, mert ők valahogy hozzásegítettek a sikereimhez, ahhoz, hogy diplomákat szereztem stb. Nem értem, manapság már nincsen ilyen tisztelet, ha valaki segít, akkor nem gázolunk át rajta. A tanároknak is sokkal többet ki kell bírniuk, mint régebben. Kegyetlenebb az élet a felsőoktatásban is, és úgy általában az oktatásban. Én tiszteltem a tanáraimat, olyannak fogadtam el őket, amilyenek voltak. Kedves Anna, mindig azok árultak el, akiktől legkevésbé vártam volna, akik elindítottak erre a pályára, vagy ugyanazt az utat járták. Tudom, meg vagyok győződve, hogy a múzeumod PR menedzseri osztályának kinevezett igazgatója leszel, hamarosan. Te is tudod, a munkatársaid fognak megválasztani, nem a politika, meg a minisztérium emberei. Hogy miért? A személyiséged miatt, miattad, mert te vagy az, aki szeretetre méltó vagy és tehetséges is vagy. Tudom, hogy sikerülni fog, a sok bukás után is, tíz év állampolgárságra várás után is, meg, hiába mondod, hogy Mónika apja egyetemi tanár, s a te apád gyári munkás volt, neki könynyebb. Hiába mondod, lehet, de nem ez lesz a mérvadó. Mónika is szeret, mert különben nem vitt volna be a múzeumba. A mérvadó az, hogy jól választottál, s maradtál Budapesten, a háború, meg az egyéb dolgok miatt is - mertél 46
