Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Ötödik levél: Húsz éve hiányzol
lakásodban, meg anyád a lehetetlen aggodalmaival. Félreraktad a párnákat és helyet készítettél nekem, hogy aludjak nálad, meg aztán jöjjek még. Nem dobtál ki, pedig nehézségeid voltak. Tudtam, hogy egyedül is felépíted a házad, meg lesz kerted, meg életed. Anyáddal, vagy egyedül, mert nem lehet örökké vele. Azt is mondtam, hogy vigyázzál, mert a férfiak megbízhatatlanok, meg minden. De vannak talán olyanok is, akikben megbízhatsz. Életem során találkoztam megbízható férfiakkal is, sőt ideálisnak is tűntek, de nem tudhatom, hogy milyen együtt élni velük. Vannak az életnek áldozatai, vagyis az élet áldozatokkal jár! - mondtam már neked. Valahogy általánossá vált a züllés, a romlás, úgy tűnik. Gyorsan leragadhatsz, gyorsan eltévedhetsz. Sokáig próbáltam jó lenni, tűrni, alázatos lenni, úgy mint te. De ez sem megoldás. Sokszor kijátszottak, anyagi vagy egyéb javakért, pozícióért, sokszor lenéztek, lekezeltek, hogy ez által mások jussanak tovább, vagy csak úgy, mert nem ismernek jobb módszert. Kedves Anna, közel ötvenhez, én már nem akarok csak jó lenni, mert sokszor ráfáztam. Néha fáj is jónak lenni. Lehet, hogy az emberek félelemből bántanak. A félelem sok mindent kihoz az emberekből. A kommunizmusban intézményesített volt a félelem, ennek ma is vannak maradványai. Ma ebből csak az maradt meg, hogy a cselekvő és gazdag, hatalmon levő emberek félnek, hogy elvesztik a pozíciójukat és elidegenednek azoktól, akikért kapják a széket. Ez is egyfajta félelem vagy hazugság, élni valamiért, amit nem akarok megosztani másokkal. De nem esek mégsem kétségbe. Ugyanis ideológiája - Dufrenne szerint - csak a hatalomnak van, a félreállítottaknak, lekezelteknek sosem, de nekik is lehetnek még vágyaik. Ez a kijelentés megnyugtat. Egyetlen rend, amit el tudok emberségesen viselni, az a természet rendje és a művészeté. Én irodalomtörténetet tanultam, te művészettörténetet. Ebből kell kiindulnunk! Aztán jött Kertész tanárnő, kopogott a kis cipőjével, majd behívott a vizsgáztató-bizottság elé. Azt mondta, hogy határozottak a lépteim, talán ilyen a személyiségem is. Megnyugtatott, még mielőtt megszólaltam volna. Igen, ő tanár44
