Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Ötödik levél: Húsz éve hiányzol
akkor tudtam, hogy neked művészettörténésznek kell lenned, mert tehetséges vagy ezen a területen. Tíz év üzletkötés, gazdasági élet után te is rájöttél, így neked jobb, ha mégis megmaradsz a művészet berkeiben. A pénz nem vonzott annyira, hogy feladtad volna. Én már ezt Párizsban megéreztem. Aztán, amikor ott laktunk a Komjádi Uszoda mellett, abban a kis lakásban, akkor is tudtam, hogy veled jó együtt lakni, mert mindig valahogy többre viszed, nem hagyod magadat, egyre jobb helyeken laktunk. Átköltöztünk Gazdagrétre, ahol a Szomszédokat forgatták. Adél lakása gyönyörű volt, aki éppen akkor két évre Berlinbe költözött, s otthagyta nekünk a gyönyörű lakását, könyvekkel, modem bútorokkal. Mondhatnám, szerencsénk volt. Azóta sem laktam ilyen szép lakásban. Hát, igen, neked hagyta ott, a te barátnőd volt, s te csak magad mellé vettél akkor, én is el akartam menni a koleszból. Ezt is neked köszönhettem. Eszembe jutott az egész közös életünk, míg vártam a vizsgára, már nem is izgultam, csak vártam, és jöttek a képek. Szépek voltak, megszépültek a gondolataim. Mire is gondoljak egy abszolutóriumi vizsga előtt? Az ember élete attól szép, hogy vannak benne apró, de szép pillanatok. Én most erre gondoltam. Amikor jött a nemzetközileg híres tánc- és pantomimművész Budapestre. Hát, kit keresett? Téged, veled randevúzott. Veled. Azt mondtad, hogy a barátod, mert ő is vajdasági, de Párizsban él, meg az egész világon. De téged mégis felkeresett. Aztán Márió, a nagykövetségről, mindig hozzánk járt, jól érezte magát a gazdagréti lakásunkban, majd udvarolt Györgyinek, az erdélyi csajnak, akit egyszer befogadtunk, mert áttelepült és nem volt lakása, s megismerted a munkahelyeden. Befogadtuk, aztán mi lett belőle? Kurtizán Velencében. így vitte többre, kurtizán lett, sokra vitte, pedig pincémő volt a Sóstó környékén. Sokra vitte. Márió is csak belé volt szerelmes. Jobb lett volna, ha nem fogadjuk be, de te mindig nagyszívű voltál. Aztán ellopta az eljegyzési gyűrűmet. Meglopott. Emlékszem, hogy egyszer jött Márió, mint Richard Gere, csöngetett, kinyitottam neki az ajtót. Egy nagy csokor virágot hozott, Györgyit kereste. De nem volt otthon. Beenged-40
