Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Negyedik levél: Az igazi találkozás csakis a határon van
sok volt az emlék, meg hogy elveszítettem azokat, akik szeretnek, még mindig. Valahogy azt éreztem, hogy a szeretet több mint egy ország, egy nemzet, egy közösség, ahova tartozol. Aztán otthon is átsírtam még egy egész éjszakát. A szüleim is csak hagytak, nem jöttek be a szobámba. Azt gondoltam, hogy vége lesz, de nem lett vége. A szeretet nem elvi kérdés, hanem fölfelé látás, a szív szeme felfelé lát, bárhol is élsz. Számtalanszor, azt követően is, ebben a huszonöt évben ott kellett volna lenned, amikor nem szerettek, amikor átléptek rajtam, amikor megbántottak, lekezeltek. Ott kellett volna lenned, hogy megértsed, elfogadjad, hogy most nem tudok szeretni, s hogy te mégis pótoljad azt a szeretetet, ami nekem kijár. A sors miért nem adja meg, hogy azokkal élhessünk, akik szeretnek, akik értik a szereteted, akik mellé való vagy, aki mellett nem válhatunk méltóvá a gyűlöletre? Nem tudom. De valamit mégis megad, a lehetőséget a választásra. A szeretetlenség légköre elszívja az erőnket, azért vagyunk kimerülve, mert olyan légkörben élünk, amelyben nincsen szeretet. A szeretet egységélmény. A szeretet irreális állapot. Ha nem szeretlek, sohasem látom meg, hogy ki vagy Te. Nem láthatom meg. A tudományos gondolkodás nem tud szeretni, nem a szív szemével lát, az emberről sokat tud, de nem ismeri az embert. Hogy a szeretetet érezni kell és nem írni róla. Amikor ezeket a sorokat írom, fel kell tennem a napszemüvegemet, hogy ne lássák a szememet, mert nem kell ezt másnak látni. Aztán elindultam hazafelé a szokásos autósztrádán, nagyon meleg volt. S közben arra gondoltam, hogyha eladod a házadat, s beköltözöl a szerelmed lakásába, már nekem sem lesz hova visszajárnom Budapestre. Már csak egy évem van, s befejezem a doktori képzést. Szállodákba nem fogok járni, inkább a kocsimban alszom, vagy aznap hazamegyek. Ha eladod a házadat, vagy visszaköltözöl Budapestre a központba. Érdemes-e mindent egy pasira feltenni? Igen, igen, te még nem vagy feleség, de ha az leszel, majd megkérdezem tőled. Én már húsz éve egy házban élek feleségként. A házat a férjem választotta, beköltöztünk, már ott született az első fiam is. Valahogy én is beadtam a derekamat, de a ház 34
