Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Negyedik levél: Az igazi találkozás csakis a határon van
nem mérvadó, s nem is kizárólagosan otthon. Objektum, nem szubjektum. A régi idők bölcsei szerint a léleknek mindent meg kell tapasztalnia a tökéletesedés útján. Talán ezért kell szenvednünk, hogy tökéletesebbek legyünk, a keserű poharakat néha a fenékig kell inni. Vajon hány rokonlélekkel találkozik az ember az élete során? Gyakran hallani, hogy egy kezünkön össze tudjuk számolni az igazi barátokat. A rokonlelkek felismerésével a sors rendelése következik be. Lehet, hogy ezt mi felismertük, kapcsolatot teremtettünk, s ezt a boldogság kísérte. így ketten talán többre voltunk képesek, könynyebben vészeltük át a kemény öt évet az egyetemen. Rokonlelkek voltunk, ezt belsőleg ismertük fel, jól fogalmaztál. Az életszemléletünk hasonló volt, erkölcsi felfogásunk szintén megegyezett, meg tudjuk bocsátani egymás hibáit, és tudatában vagyunk a sajátjainknak is. Mi nem irigykedünk egymásra, mint felületesebb barátságban. Közelségünk örömet okoz, szerető energiák áramlanak közöttünk. Az igazi találkozás csakis a határon van. A barátságban és a szerelemben is. Ismernünk kell egymás határait is. Szeretettel, Júlia Lendváról 35
