Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Huszonkettedik levél: Ha Lendvára gondolok
összefüggéseket, amelyeket színekben és gondolatokban fejezett ki. Gábor Zoltán 2010-ben halt meg Zágrábban. Önéletrajzi művében Gábor Zoltán alapos elemzést is ad néhány festményéről, és azoknak az esztétikai értékét is felmutatja (Politikusok sétája, Trófeák, In memóriám Piero della Francesca, Menekülő lepke, Az eltaposott virág stb.). Gábor Zoltánt mint művészt mindig vonzotta az új utak keresése. Festményein mindig összefogta és nem szétbontotta a formát. Sötét tónusai mellől mégis igazi fény ömlik. Tüzes, gazdag, magyar leikével egyre csak álmodott. Ars poeticája Adyéval volt rokon: „Hogy látva lássanak, hogy látva lássanak, s legyek valakié.” Festészetében az újítások a szimbolikától a tárgyilagos tények egyszerű realisztikumáig terjednek. Életműve megáll az időben. Magányos művész, érzékeny, kivételes lélek és egyén volt. Ő az volt, akinek vélte magát. Festményei tükörképei annak a kornak, élethelyzeteknek, eseményeknek, kultúrának, amelyek 90 év távlatából soknak tűnnek. Ezt igazolják festészete és szépirodalmi alkotásai. Legutolsó műve kiadását Keserédes emlékek címmel már nem érhette meg. Élete is „keserédes” volt, de beteljesült a küldetése. A Négy évszak című, kilenc, nagyméretű, realistaszimbolikus kompozícióból álló történeti freskósorozatában Alsólendva fejlődéstörténetét, a város és környéke jelentős történelmi, kulturális és gazdasági eseményeit mutatja be. A művész ezt az alkotását Lendvának ajándékozta, a freskók láthatóak a volt községháza épületének falain, de a Lendvai Galéria-Múzeum folyosóit is díszítik olajfestményei. A falfestészet a művészettörténet legrégibb ága, Gábor Zoltán a fresco seccót választotta, a kompozíciót száraz falra vitte fel, amely illuzionisztikusan hatott Lendva város polgármesteri hivatalának üléstermében. A freskóknak van egy sajátos dramaturgiai szerkezete: a történelmi folyamatot drámaian fejezik ki, de feloldódnak a történelem okozta konfliktusok is, és a befejezésben bizalommal tekinthetünk a jövő felé. A festőművészt sokáig kínozta honvágy, s a lendvai tájképeivel ezt a honvágyát pótolta, enyhítette, hogy megfestette őket. Lendva számára a magyar nyelvet és a magyar 159
