Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Huszonkettedik levél: Ha Lendvára gondolok
Gábor Zoltán szerint a festészet egy mágikus cselekedet, amelynek segítségével enyhíthetjük félelmeinket. Művészete szimbolikus, de megmarad a realista talajon, lírai freskói monumentálisak Lendván és Horvátország-szerte, ahol alkotott. Egy szenvedő emberről van szó, nem átlagemberről, aki elfogadja a világ dolgait olyannak, amilyenek. Festményein egyszerre vannak jelen a groteszk és a jelképeiben feloldódó szabadságvágy, a teljességre való törekvés és a fragmentumszerű motívumok. Ragaszkodott az ötleteihez, önmagához. Lendváról ellátott Budapestig, majd Bécsig és Párizsig, bejárta ezeket a képzőművészeti tájakat és intellektuális tartalmakat, gondolataiban ragaszkodott a szülőföldjéhez, a magyar nyelvhez, de egyben világpolgárrá is vált, a szabadságvágya és gondolatainak a mélysége, a szakma szeretete miatt, ha élne, örülne az Európai Unió adta lehetőségeknek is. Gábor Zoltán visszavonultan és magába zárkózottan élte idős éveit, de még mindig alkotott, festett és írt. Talán ez volt az az erő, amely életben tartotta. Hogy mit is akart ezzel elérni, megtudhatjuk az önéletírásából: „De miért is festünk, miért csináljuk mindezt, kérdezem önmagámtól. Mit jelenthet e tett, a mérhetetlen univerzumban ? Se nem jót, se nem rosszat, azaz semmit - és mégis csináljuk. Az, aki fest, az talán azért teszi, mert valami erősebb erő sugallja neki, hogy azt tennie kell.” És mi ez a sugallat? „A tehetsége, amelynek a tényezőivel Isten munkálkodik. Miért teszi: önmagáért, a családjáért, a népéért, a hazájáért? Önmagáért azért, mert ez a küldetése, a családjáért, mert ők segítik ezen az úton végigmenni, a népéért, mert van hungarus tudata és identitása, és a hazájáért, mert Zágráb befogadta és ott kapott lehetőségeket a művészi kibontakozására. És Lendva, mert, szülőföldje." Gábor Zoltánt szerény, érdeklődő természetű embernek, értelmiségi művésznek ismertem meg, aki több országban szerezte meg a műveltségét (Budapest, Zágráb, Bécs, Párizs), aki gondolkodásában erősen kötődött a gyökereihez, szülővárásához, Lendvához, de európai rálátású és gondolkodású művész volt, aki messzire látott és a látottak mögött értette az 158
