Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Huszonegyedik levél: A szlovén háború
megnyugodtam. Politikával kezdődött a visszatérésem, amelyhez nemigen értettem. S később sem értettem a politikát, a nemzetiségi politikát pedig szívemen hordoztam, de a valóságban mindig ütköznöm kellett vele. Ültem az önkormányzati üléstermekben, s órák hosszat hallgattam, amit mondanak, majd mindezt meg kellett írni, összefoglalva a hallottakat valamiféle beszámolóként. Nos, ideges és nyugtalan voltam, mert szinte semmit sem lehetett tenni, pedig szerettem volna. Egy újságíró nem lehetett a tettek embere. A háborúk is emiatt robbannak ki, eljön az ideje, hogy cselekedjenek, mert nem bírnak hallgatni, mert feszül a húr, mert nem bírják elviselni, amiben vannak. Mit tudom én. Ezt látom az ukrajnai polgárháborúban is, de ezt láttam a balkáni háborúkban is. Elpattant a húr. Kész, jöhet a vér, a golyózápor, vagy bármi, és mindegyik fél valamiféle igazságért harcol. És hol az igazság? A földön vagy a mennyben? Reális vagy transzcendentális szférákban? Nem tudom. Talán mindkét helyen. Egy kis rálátásom volt erre 1991-ben, de ma sem tudok többet mondani. A szülőföld sosem hívott vissza, én mégis visszajöttem. Majd egy fél évre rá, anonim levelet írtak az újság szerkesztőségének, hogy küldjem vissza a diplomámat Budapestre. Az anonim levélíró állítólag a munkatársaim köréből volt, hogy miért, minek írt nekem ilyen levelet, csak sejtem. Ez volt az első csalódásom, valaki neheztelt már rám, szakmailag vagy személyesen, nem tudom, de aztán nem volt mit cselekednem, hova küldtem volna vissza a diplomámat? Szomorkodtam, s szembesültem vele, hogy ez van. Mégsem vártak, végül is mindenkinek megvolt a helye, csak nekem nem. Egy fiatal csaj mit is akarhat? Volt magyarságtudatom, de erre csak később reflektáltam: a politika mégsem volt nekem való. Erre te is figyelmeztettél, s igazad is volt. Azt mondtad egyszer, hogy hagyjam a nemzetiségi politikát, ne vergődjem, mert ez a férfiak dolga volna. Ebben is igazad volt. De a céljaim eléréséhez kellett volna politikum is, érthető módon nem volt támogatóm, mert igazán nem voltam benne a politikában. És ezt kifogásolták is. Ettől függetlenül, lehet, hogy szakmailag erős voltam, de nem akarták észrevenni. Sajnos, 147
