Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Tizenkilencedik levél: A győzelem
nem voltam felkészülve. Sosem volt a legkedvezőbb pillanat, nem is vártam rá, mert soha nem tudtam volna továbbmenni: szükség volt egy kis őrültségre, hogy megtegyem a következő lépést. A harcos nem fél egy kicsit őrültnek lenni, ha kell. Mert sem a harcban, sem a szerelemben nem láthat mindent előre. Aztán nem is volt kivel harcolnom, mert előre kiválasztották az ellenfelemet, akinek nem is kellett harcolnia. A harcos nem mindig tudja megőrizni a hitét. Én is megpróbáltam, még mindig hiszek abban, hogy lehetséges Lendván egy új könyvtárat építeni annak ellenére, hogy gazdasági krízis van. Politikai akarat szükséges hozzá, meg szakmai elhivatottság. 1871-től van könyvtári tevékenység Lendván, de azóta sincsen elegendő erő egy új könyvtár létrehozására, mert mindig más volt a fontosabb. Vannak pillanatok, amikor egyáltalán nem hiszek semmiben. Ilyenkor megkérdezem a szívemet: Megéri ennyit fáradozni? Erre senkitől nem kapok választ. Egyedül kell dönteni. Jézus is elvesztette a lelkesedését és a bátorságát, de nem állt meg, kitartó volt, s visszatért a hite. Nem beszélt a vesztességeiről. Ha lemondunk az álmainkról, nem biztos, hogy megtaláljuk a békénket. Mit lehet kezdeni a halott álmokkal? Elkezdenek gyötörni. Már nem veszünk részt a közösségi életben, s a magányba vonulás önmagunkkal fordít szembe. Megjelennek a betegségek és a pszichózis. Amit el akartunk kerülni a harcban, általában a csalódást és a vereséget, az győz le bennünket. Ezért egy szép napon elér a tehetetlen halálunk. Eljön a halál, ami megszabadít. Ez volna az életről való lemondás. Valami ilyesmit érzek már a hosszú, csendes vasárnap délutánokon. Valami furcsa fájdalommá alakulhat át a határozatlanságom és a gyávaságom. Te mondtad, hogy úgy képzelted el, hogy sok barátod és barátnőd lesz, s a napi munka mellett marad idő társalgásra is. Mindig is ilyen voltál, hiszen nálad számtalan művészettörténész megfordult vasárnaponként, de hétköznaponként is. Befogadó voltál, barátkozó és bizalmas. Én is csatlakoztam ehhez a társasághoz. Néha azt gondolom, hogy maradni kellett volna Budapesten, és folytatni azt a kialakulóban 134
