Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)

Tizennegyedik levél: Angyali segítség

ziink Victoriában. Meglepett az efféle barátkozás első pillanatra. Közben elindultam a konferencia megnyitójára. Meg kellett találnom a D épületet, ahol gyülekeztek a kanadai magyar professzorok, kutatók és az érdeklődő magyar értelmiségiek Kanadából, Amerikából és Európából is, és Budapestről a Magyar Tudományos Akadémia kutatói is. Lassan összejöttünk. Az angyalaim elkísértek az előadóteremig. Megérkeztek az ismerősök és az ismeretlen új előadók. Lehet, hogy véletlen, lehet, hogy nem, de én is köztük voltam. Ez már önbizalmat adott. Magyarok közt voltam, barátként kezeltek. Aztán kaptam tőled egy SMS-t, érdeklődtél, hogy minden rendben van-e. Megérkeztem-e, nem tévedtem-e el? Jó érzés volt, hogy gondolataidban kísértél, mint ahogy az aggódó emberek, az igazi barátnők szoktak. Ezekben a napokban szükségem is volt rá. Talán te is egy angyalom vagy? Akkor hívsz fel telefonon, vagy küldesz SMS-t, amikor szükségem van rá. Te ajánlottad nekem, ha valahol elakadok, kérdezősködjek. Hát, kérdezősködtem. Az angyalok számysuhogását éreztem, most először annyira erőteljesen, mert erre volt szükségem. Láthatatlan segítségre. S jöttek az angyalok. Elkezdtem már másnap alakítani az életemet Dél-Kanada legnyugatibb csücskében, Victoriában. Az életben minden lehetséges. Talán így kellene felfogni. Kipróbáltam a merészségemet is.

A konferencia első napja után összemelegedtünk, másnap már bementünk busszal a városba, rövid utazást követően elénk tárult egy szép, modem tengerparti üdülőváros, Kanada egyik földi paradicsoma, Victoria. Fellélegeztem, megérkeztem egy gyönyörű helyre, mindegy, hogy miért, hogyan, minek. Vannak már barátaim, magyarok, Budapestről, New York-ból, Ottawából, Vancouverből, Torontóból stb. Most együtt vagyunk a magyarságtudományi konferencián, ki-ki a maga kutatásait adja elő. Köztük voltam én is. A muravidéki magyarság jelenét, múltját és a jövőjét ismertettem, a saját szájízem szerint, erről csak én beszélhetek, hiszen én ismerem, én élem meg ebben a pillanatban. Felvállaltam, elfogadták a témámat, s érdeklődtek. Az esti díszvacsorán már minden rendben volt. Lehet, hogy el kell men99