Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)

Tizennegyedik levél: Angyali segítség

ni, kedves Anna, hogy szeressenek, értékeljenek és elfogadjanak. Megkaptam ezt az érzést is, ismeretlenül, de mégis a kivándorolt, vagy már Kanadában született magyaroktól, de nemcsak tőlük, a budapestiektől is. Hosszú idő után boldog voltam, mert erősítették az önbizalmamat. S neked is köszönöm hozzá a segítséget, főleg azt, amit a repülés félelmeinek a legyőzéséért tettél. Este sokáig imádkoztam még a vacsora után, megköszöntem az angyaloknak, hogy segítették az utamat Victoriába. Most már második napja együtt tudok élni ezzel a furcsa helyzettel: az ismeretlennel. Az ismertből elindultam, s már valahova tartok, de lassan megismerem, s ez is ismertté válik, csak ennyi. Bárhol létrehozhatsz otthont, tőled függ. Majdnem tőled, s sehol sincsen kolbásszal kirakva a kerítés. S kik lesznek azok az emberek, akiket elfogadsz, vagy befogadsz az otthonodba? Ez is csak tőled függ.

Az angyal rám nézett. Megsajnált, de én már boldog voltam Victoriában. Gyorsan kialakulhat a boldogság is a fizikai véletlen törvényszerűségeinek és a körülmények összjátékának köszönhetően. A legnagyobb tanulság pedig az volt, hogy tudok boldog lenni ezek után is. Ezért jöttem Victoriába. Összeállt bennem a kép, rádöbbentem. Akár itt is maradhatnék, hiszen ismerem már Judyt, vagyis Juditot, aki magyarul és angolul beszél, úgy ahogy kell, hiszen ő a főszervező, Margitot és Máriát az akadémiáról, Budapestről, Attilát New York-ból, s várnak rám, három nap múlva Torontóban, Feri bácsi családjánál leszek. Vár rám egy ötórás repülőút. Csak három napom van még. Rengeteg idő, s a konferencia összehozott bennünket. S közben rádöbbentem, hogy képes vagyok előadni a nemzetközi konferenciákon. Érdeklődtek a témám iránt, s jó volna ezen a szinten maradni. Arra is rádöbbentem, hogy az élet is ilyen: egy nagy felfedezés, s amikor felfedezed az egészet, már meg kell halni. Felfedezés és halál.

Csókollak, Júlia Lendváról

100