Szúnyogh Sándor: Enyém e maréknyi fény (Lendva, 2013)

Kedves Fiatalok!

Szúnyogh Sándor elkallódottnak hitt, eddig meg nem jelent verseiből válogattuk a kis kötet, jobbára szerelmi témájú verses anyagát. Ez egy újabb alkalom arra, hogy a költő halála óta eltelt időszakban, főleg a költőújságíró-szerkesztő költészetét illetőleg, teljességében kezdjük szemlélni. Nem vonatkoztatható a megállapítás Szúnyogh prózai-publicisztikai opuszára, amelynek kritikai feldolgozása még el sem kezdődött.

Ami a költő témaválasztását illeti, elmondhatjuk: a jelen kis kötetecske versei szervesen illeszkednek, némely esetben ki is tűnnek az általunk már ismert, az életmű egészében is különös fontosságú szerelmi, erotikus versek közül. Mellesleg elmondhatjuk: az alkotói korszakok mindegyikében megtalálhatóak, hol kisebb, hol magasabban lánggal égnek, hol csupán egy „jelköltészeti” szinten (forró nadrágocska), szótári címszó verssé emelt változataként (Libidó, Hártyajáték), a szemiotikái áthallásra alapozva vannak jelen a versindításnál, építkezésnél (Lendva-hegy veszte).

A kötetben szereplő Szúnyogh-versek azonban vérbeli alkotások, frissek és porhanyók, mint a kemencéből ki3