Hradil, Jože - Bence Lajos (szerk.): Összhang. Hat mai karintiai szlovén költő (Ljubljana, 1981)
Sz. Kanyó Leóna
HÁT CSAK ÍGY Hát csak így élek én, ólomban, betűben, karodban topzódva, egyszerűen, ahogyan rám leltél a parádés ablakkeret árnyaként. Dermedten, mint a falak szentjei a légypöttyes üvegek alatt. Papíromon ökölbe fut a szépség, és a rágalmak pörölye lesz. Senki nem írja meg helyettem verseimet, nem kacaghatnak lugasom mögött. Hát csak így élek én, szerelmeket-vesztett erkölcstelen magán-erkölcseimben. Magánügy. Mégis rajtam fröccsen a nyála minden rajtavesztett vén- és kisfiúnak. Hétvégeken kiszellőztetem agyam kacskaringóit, és sarokba söprőm a hétközben lelt undokságokat. Csak a kiéhezett állatok jártatják soronkívül is a szájukat. Undorodom. Hát csak így élek én, éles szemű sasként kóvályogva levegőmben, olykor lecsapok és kivájom orgyilkosaim szemét. Fűszálaimra fektetek néhány csodát, igét, találkozást, hogy a puháján jól érezzék magukat. Konok vagyok és gonosz, de a lelkem fehérebbik fele az Emberé. Néha ezen is rajtavesztek. Hát csak így élek én, postát, telefont, verset lesve, ujjaimon számlálgatom pihenő perceimet. Pénzért őrjöngök, hogy könyveimet megváltsam, szókristályaimat foglalatba merítsem. 130
