Kaszás József: A szlovéniai Lendva (Lendava) környékének helynevei - Magyar névtani dolgozatok 134. (Budapest - Lendva, 1995)
Bevezetés
helységek a Szlovén Köztársaság (Republika Slovenija) délkeleti szegletén helyezkednek el a szlovén-magyar országhatár és a Mura folyó által bezárt szögben. A 17 falunak Lendva Lendava város a központja mind földrajzilag mind pedig közigazgatásilag. Lendvához e falvakon kívül is tartozik még több település, amelyekkel egy közigazgatási egységet (obcina= község) képez, de csak e 17 faluban és Lendván él magyar lakosság, s a gyűjtőterületem elhatárolásában ez a szempont alapvető volt. Vegyes nemzetiségű, lakosságú területek földrajzi névanyagának feltárása a névtudomány szűkebb céljainak kielégítésén kívül még számos másféle haszonnal is jár. A népek egymás mellett élésének vizsgálatához, a nyelvek egymásra hatásának elemzéséhez is olyan adalékokat szolgáltat, amelyek tanulságait más anyagon és más úton való megközelítéssel aligha, vagy csak nagyon nehezen vonhatnánk le. Éppen ezért tekintettem célomnak a vizsgált területen élő szlovén és horvát lakosság által használt földrajzi névanyag összegyűjtését is. A vizsgált terület földrajzilag rendkívül tagolt. Északészaknyugat felől számos folyó és patak érkezik a falvak határába. A legjelentősebb számunkra a déli, délnyugati határvonalul is szolgáló Mura {Mura) , amelyik itt már a síkságra érve és megcsendesedve rendkívül sok kanyart ír le, sok-sok ágra bomlik, morotvákat hagy hátra, és kiterjedt árterületet kíván. Áradásaival — noha a szabályozása már régen megtörtént — még igen gyakran veszélyezteti a környékbeli településeket. Gyűjtőterületemet szinte felezi a másik jelentősebb víz, a Lendvapatak (Ledava), amelybe felső folyásán és vidékünkön is több kisebb és kevésbé jelentős patak és ér fut össze. Ezek közül a Kebölepatak {Kobiljanski pocok) és a Fekete- ér (Crnec) a legjelentősebbek. A gyűjtőterület északi és nyugati része síkság, csak itt-ott emelkednek ki belőle nem túl magas dombok, s tagolódnak azok közé lapályok, tavak, elhagyott tófenekek. Keleten és délkeleten viszont a szlovénmagyar országhatár mentén mintegy természetes határként is egy hegykoszorú vonul végig, s érinti Hosszúfalut, Lendvát, Csentét, Völgyifalut és Pincét. A hegygerincből nyugat és délnyugat felé számos völgy fut ki, igen sok horhos, árok ereszkedik le. A természeti tagoltságon kívül a művelési mód változatossága is rendkívül jellemző az egész területre: dűlőnként és dűlőkön belül szinte ritmusosan váltakoznak a szántók a rétekkel, ligetekkel, erdőkkel, szőlőkkel, akácosokkal, gyümölcsösökkel. A terület talaja mezőgazdasági művelés számára megfelelő, különösen kedvez az istállózó állattenyésztésnek, valamint a szőlészetnek. A lendvai és a környékbeli borok híresek ugyan a vidéken, a nemesebb szőlőfajták termesztésére azonban csal az utóbbi évtizedekben kezdenek nagyobb gondot fordítani. A lakosság nagyobbik része földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. Ma már az egyre jobban ipari 4
