Kaszás József: A szlovéniai Lendva (Lendava) környékének helynevei - Magyar névtani dolgozatok 134. (Budapest - Lendva, 1995)
A ragos és névutós földrajzi nevek
Alsócsente, Felsőcsente, vö. Csánki III, 42), magyarázatra csupán a magyar e > szlovén a hanghe 1yettesítés szorul. Ez azonban nem komoly nehézség, hiszen a vidék nyelvjárásában az innesivusi -be rag magánhangzója egészen nyílt, tkp. legalsó nyelvállású haing, s mint ilyen, a homorgán képzésű illabiális á-hoz hasonló akusztikai hatású. Az egyre gyarapodó földrajzinév-gyűjteményekböl az is kiderül, hogy rágós földrajzi nevek nemcsak településnévként fordulnak elő, hanem azoknál sokkal gyakrabban tűnnek fel határnévként. Benkő Loránd (MNyTK. 74. sz. 41) az Erdély-szerte előforduló határozóragos magyar helyneveket magyar fejleményeknek tartja ugyan, de fölteszi, hogy e neveknek a mondatból való kiszakadás utáni meghonosodásában ott esetleg román hatást kereshetünk. A románbem ugyanis igen gyakoriak a La gat ,a gátnál'. La kruce ,a keresztnél’, La porta ,a kapunál’, típusú névszerkezetek. Benkő a nyárádmentei magyar nénanyagból csak a -nál Tagosokra idéz több példát:Cigányoknál, Cserefáknál Kerektáblánál Kőhidnál, Vackórfánál, (uo.); az egyéb helyhatározóragokra mindössze két elhomályosult névalakot említ: Kölesasszon [<Kölesaszón, ugyanis 1834-ben még Kőles aszó oldalon:uo. 45), Vízéibe (1647: Vizeiben: uo. 42; <vlz * elv, valamin túl fekvő rész’, vö. TESz. I, 757). A névtípust az ún. laza szerkezetű és a névutós nevekkel együtt bővebb vizsgálatban Inczefi Géza részesítette (MNy. LXIII,69—9). Ö több magyar és külföldi gyűjtemény tanulmányozása után arra jutott, hogy "a típus általános természetű: minden nyelvben kialakulhatott mint a föld természetes megnevezési formája. Ezért román hatásnak nem a típust, hanem a típusnak erdélyi nagyobb megterhelését’’ tartja, ugyanis "a sok román analógia elősegítette a nagyobb számú ilyen név keletkezését" (uo. 69). A Nyárádmentén kívül a Rétközből és Ipolyszakállasról említ példákat: Hidnál, Júkutnál, Pénzeskútnál, Széknél (vö. Kiss Lajos, Régi Rétköz. Bp. 1960. 223, 227, 230), illetőleg Hajósmklomná, Öregmalommá Särkény 1yuknä ( vö. Urbán Hermina, Az ipolyszakállosi nyelvjárás hangtani sajátságai: Studenski veteck^sbornik I, 100). Megemlítettem, hogy a Zala megyéről készült hatalmas földrajzinév-gyűjteményben is előfordulnak elszórtan rágós nevek Budába , Kutyába ( Surd; ZmFn. 617), Btlgbe (Nemesszentandrás; uo. 169), Partoba (Csonkahegyhát; uo. 143), Komáromba (horvát nyelvi név, hivatalosan: Komáromi dűlő-, Molnári uo. 500), Temető-elejbe (Pusztamogyoród, uo. 406); Sárdi szélén (hivatalos név. Résznek; uo. 333), Tanácsná (Becsehely; uo. 479),A téglagyárnál - horvátul Na cigleni (Tótszentmárton; uo. 492), Szentkeresztnél (hivatalos) ~ horvátul Prészvét'émkrizso (Tótszerdahely: uo. 495), Szőlőgyepilre (hivatalos név, Garabonc; uo. 531). Az e típusba tartozó nevek számát gyarapítja még egy községnévi adat: Petr ivente egyik összetevőjének horvát neve nominativusban Petriba, prepoziciós alakjai pedig Na Petrlbé, Sz. Petribe, Na Petribo (uo. 483). A bemutatott nevek — a rétköziek kivételével — olyan vidékekről valók, ahol a magyar lakosság mellett más nyelven beszélő nemzetiségiek is élnek. A rétközi példákat azonban —úgy látszik — figyelmen kívül kell hagynunk, mert a vidék névkincsének ismerője kételkedik meglétükben, illetőleg azt gyanítja, hogy történeti forrásokból vagy a mesterséges névadás közreműködése révén kerültek Kiss Lajos gyűjteményébe (vö. Mező András: MNy. LXIV, 51-6). így aztán Benkő és Inczefi megállapítását a következőképpen általánosíthatjuk: rágós földrajzi névi alakulatoknak a mondatból való kiszkadása és nominativus 31