Kaszás József: A szlovéniai Lendva (Lendava) környékének helynevei - Magyar névtani dolgozatok 134. (Budapest - Lendva, 1995)
Nyelvjárási sajátságok tükröződése
tőszó első szótagjában ez a jelenség is meglehetősen ritka, tgy pl. mihe ’méh’, béllög ’bélyeg’, piénz, i'éppen stb. A földrajzinév-anyagban csak a hangsúlytalan i-zésre vannak példáim. b) Labiális - illabiális szembenállás Köznyelvi e (é) - nyelvjárási ö': A vidék nyelvjárására az erős fokú ö-zés jellemző, a szótő első, hangsúlyos és további, hangsúlytalan szótagjaiban, valamint a toldalékokban egyaránt gyakran találkozunk vele. Pl. Körőszt (K. , Ph. ), Föcskenddházna (Cs. , D. ), Lönt i-szőlil (P. ). Fö-vég (D. ,Ch. , Kh. , R. >, Fősd-rét (Cs. , D. ), Fő-vég (Hf. , P. , Ph. , Vf.), Berök (Cs. , Hf. , L. ), Kértük (P. ), Kendörös (Ph. ), Gyerökök mónájik (B. ), Kőrisös (R. ); stb. A köznyelvi ü - nyelvjárási i szembenállásra egyetlen földrajzi névi példám van: Miheli-berökiK. ), s a jelenség a közszavak körében sem gyakori (vö. Imre Samu: i. m. 188). c) Palatális - veláris szembenállás Ez a jelenség nye1vjárásunkban ugyancsak ritka, csak néhány morfémát érint. A köznyelvi lyuk megfelelője valamennyi földrajzi névben lik: Asszonylik (Ph.), Báger-lik (Gy.), Farkas lik (La.), Fődvágu-lik (Vf.), Gyepil-hegyi-lik vagy Lik (Vf. ), Kövecsös-lik (B. ), Róka-lik (K.), A hosszú mellék név is következetesen hosszi alakban fordul elő: Hosszi-ber'ék (La.), Hosszi-főd (Gh. , Gy. , Ph. , Vf.), Hosszi hid (Hf. ), Hosszi-rét (Kh., Gy.), Hosszi-ritás (R. ), Hosszi-Viszköz (Cs.), sőt Hosszúfalu neve is Hosszi falu. Végül i van az -uk, -juk, -ük, -jük birtokos személyragban is: GyerUkük mónájik (B. ), Bénik pataktyik (Gy.), Pozsgajik kuttyik (Cs.), Harangozuk uccájik (K.), Kis Jankuk mezzejik (B. ), Jakapik vőgyik (Vf.). Köznyelvi i - nyelvjárási o megfelelést mutat az -ista morfémában Bánután néhány földrajzi névi példa: Kolonista-lapáci ut, Kolonista-1 apád-rétek. 1. A mássalhangzók megfelelései: a) Gemináció: A nyelvjárás egyik legszembetűnőbb sajátossága a köznyelvi rövid mássalhangzónak intervokális helyzetben való megnyúlása, pl. Düllü (D. ), Hállu-hel (La.), Fejjér-kert (La. ), Képi-dilllU (Kh. ), Hajjor (Ph. ), HezzU-rönd (Ph. ), Sziget-mezzU (Ph. ), Hajjérka Fönyállu (P.), Kerittis (Gy. , Vf.), Töllös (La.), Ujj-ásás (Hf. ), Ujj-uti-telek (L.), A petesházi Csaritt geminátája valószínűleg egy köznévi csarittos alakból való visszakövetkeztetéssel magyarázandó. b) Affrikálódás: A birtokos személyrag J-Je a szótő p, k, f hangja után ty-vé, b, g, v, r, i, m után pedig gy-vé alkui (vö. Kálmán Béla: i. m. 45), pl: Sagácsik laptyik (Kó.), Bénik pataktyik (Gy. ), Gálik telektyikiHf.), Vörös képtye (D.), Széplányog dombgya (D.).Az explozív gy-zésre a földrajzi nevek körében kevés példám van, hacsak nem sorolhatjuk e jelenségek alá a legelő köznévnek többször lejegyzett legyeid változatát, pl. Csiku-legyeid (Vf., Zs.), Legyeid (Gy., La.). A jelenség fordítottja figyelhető meg a petesházi JegzU-rét (~ Jegyzii’-rét) ejtésében. c) Depalatalizáció: A köznyelvi j-zéssel szemben az egész Dunántúlon, de a nyelvjárásunkban is tapasztalható 1-ezést a legtöbb példában depalatalizációnak tulajdoníthatjuk, ritkábban pedig megőrzött 13
