Kaszás József: A szlovéniai Lendva (Lendava) környékének helynevei - Magyar névtani dolgozatok 134. (Budapest - Lendva, 1995)
Nyelvjárási sajátságok tükröződése
régiségekkel állunk szemben (vö. Benkő Loránd: 1. m. 98.). Lendva környékén az eredeti l*j kapcsolatból származó Ily-nek 11-vé való depalatalizáclója is megtörtént. Pl. Kastélok'(Kh.),Keböle-folu (Hv.), Folat-part (Hf.) Géphel (K.), Róka-lik (K. ), Báger-lik (Gy. ), Farkas-lik (La.), Hállu-hel (La.), Királ-fa (La.), Gólafa (L.), Méli ut (Vf.); illetőleg Telek alia (Kh. ), ErdU alia (Hv. ), Dius alia (Cs.). Inkább csak igazodásnak (accomodatio) vagy képzés helye szerinti részleges hasonulásnak tekinthetjük az ny depalatalízációját k, t előtti helyzetekben: Törvin-kert i-dill 111 (Kh. ), Cigántelep (D. ), Cigán-kert (D. ), Clgán-táblo (Zs.). — A palatalizáciő jóval ritkább jelenség, a névanyagomban kevésszer fordul elő: Kisz-Szény'égetü (Hf. ), Naty-Szényégetil (Hf.), SzényögetU (La.),- Vény-Mura (Kó. ), Lényés-kertek (Vf. ). d) A zárt szótagu 1 kiesése: A zárt szótagú liquldák kiesése a XVI-XVII. század óta megfigyelhető jelensége a magyar nyelvnek (vö.Benkő Loránd: i. m. 95). A kutatók többsége szerint e két jelenségnek egymáshoz egyáltalán nuncs köze, aligha szabad tehát a volt > vöt típusú hangfejlődésben az 1 kiesése nyomán keletkezett "pótlónyúlást" látni (vö. Benkő: i. h. ). A két jelenség különválasztását az is indokolja, hogy az 1-hez hasonlóan nyújtó zárt szótagú r és j kiesésére emlékeinkben és nyelvjárásainkban alig van példa. A Lendva környéki nyelvjárásbein a liquidák nyújtó hatásában érdekes kettősség figyelhető meg: a mai népnyelvben — a magyar köznyelvhez hasonlóan — nem érvényesül a nyújtó hatás, régebbről azonban az 1-ről ki tudjuk ezt mutatatni. A földrajzi nevekben és a közszavakban ugyanis több morféma hosszú magánhangzót tartalmaz a köznyelvi rövid magánhangzó + 1 kapcsolat helyett, s ez a változás csak az X abszolút időtartama egy részének a magánhangzóra való átáramlásával magyarázható (vö. Benkő: i. h. ). Ez a jelenség azonban régebben sem volt általános, amint bizonyítják is ezt ugyanazon morfémáknak rövid és hosszú magánhangzót tartalmazó változatai. Ezek alapján a zárt szótagú 1 viselkedéseinek eseteit a Lendva környéki nyelvjárásban a következő csoportokba sorolhatjuk: 1. az 1 megmaradása: Alsu-telek, Belsil-legeld, Fölsd-telek, Kunhalmok (D. ), Kastél-domb (Kh.), Bűi főggye. Fölmérőit, Útvonal (R. ), Alsu-Lapác, Fölsd-rét (Gh.), Szelvéni-hid, Szelvin (Hv.); 2. az 1 kisése a magánhangzó megnyúlása nélkül: Asu-patak higgya, Besü-erdd (D.), A-vég (Kh.), Asu-Górica, A-vég (R. ), Asu-Nagy- rét, A-vég (Gh., Hf., Ph. , Vf. ) stb.; 3. az 1 kiesése a morféma magánhangzójának megnyúlásával: Tőfás (K. ), Vőgy (Hf.), Zó tár kút (Hf. ), Mónár-főd, Pap-főd, Szomi-móna (Kh.),Négy tőfák géringye (B.),Tőfás, Vőgyi-parag, Zódos-kert (La.) stb. ; 4. az 1 kiesése a morféma magánhangzójának minőségi változásával; — a) a morfémában zártabb hosszú magánhangzó van: Ósu-Szégvőgy, Vadómás (Hf. ),Ó-vég (La. ). — b) a morfémában zártabb rövid magánhangzó van: Ml-vőgy (=Mély-völgy) (L. ), Kápuna (Cs. , Gy. , La., Vf. , Zs.), Bagu-rét (Hv.). Az 1 kiesésének és megmaradásának kettőssége ma már az egész nyelvterületre jellemző, illetőleg a nyelvfejlődés, a köznyelvi jelenségek a nyelvjárásokban egyre inkább az 1-ező formák térhódításának kedvez. Anyagomban az 1-ző morfémák száma az eliziósokéhoz képest még eléggé alacsony, ez azonban gyűjtési módszeremnek abból az eljárásából is következik, hogy minden alkalommal igyekeztem kideríteni az archaikusabb és általánosabb használatú névformát, s az 1-ező példákat csak akkor jegyeztem le, ha a helyi 14
