Kaszás József: A szlovéniai Lendva (Lendava) környékének helynevei - Magyar névtani dolgozatok 134. (Budapest - Lendva, 1995)
Nyelvjárási sajátságok tükröződése
kettőshangzókat — magam a földrajzinév-gyűjtés természetéből adódóan a diftongusokat sem jegyeztem, anyagom mégis alkalmas a Lendva környéki népnyelv fonémaállományának elemzésére. A) Hangtani sajátságok A nyelvjárás magánhangzóinak rendszere a következő képet mutatja: a) rövidek: u ü i b) hosszúak: - - -o ö é ó 6 é a e á E rendszerben a köznye-lvl hangrendszerhez képest jellemző a kétféle e hang megkölönböztetése, valamint a felső nyelvállású hosszú magánhangzók teljes hiánya (vö. Imre Samu: i. m. 170; Kálmán Béla: i. m. 69—71). A középső nyelvállású magánhangzók realizációja számos alkalommal diftongusos, illetőleg a köznyelvi hosszú ó-, d-vel szemben szóvégi helyzeben u-t, ti-t találunk. Megmarad ez az u, ü még mássalhangzóval kezdődő toldalék előtt is. A nyelvjárás mássalhangzó-rendszere azonos a köznyelvivel, attól mindössze az különbözteti meg, hogy a gólya > gója típusú j-zés helyett i-ezés van, így a j megterheltsége kisebb, az J-é nagyobb, mint a megfelelő köznyelvi fonémáé. 1. A magánhangzók megfelelései a) Zárt - nyílt szembenállás Köznyelvi a - nyelvjárási o: Tomás kuta (Vf.), Tomás Pali körösztye (B. ) Gonajos (Cs. ); Lármofa (Hf.), Kenderszárosztu (Kh. ) Kendörszárosztu (K. ), Kányo-gérind (B. ), Sárgo-lik (Gy. ) Káso-erdil (Cs.),Sárgo-vlz (Ko.); Uccábo (D.), Riganyóci-táblo (Zs.), Dombi-táblo (Cy. , L. ), Pacsala házo (Hf. ); stb. Az a - o megfelelés tehát hangsúlyos és hangsúlytalan, tő- és toldalékbeli helyzetben egyaránt előfordul. A Tomás névben levő o-zás esetleg megőrzött régiség is lehet, a Gonajos független o-zása azonban nyelvtörténeti okokkal nehezen magyarázható (vö. IMRE SAMU: i. m. 194). A többi példa az á utáni o-zás jellegzetes, más nyelvjárástípusokban is megfigyelhető esetét mutatja (pl. a palócban; vö. Imre Samu: i. m. 196). Köznyelvi o - nyelvjárási a: A nyilt tendenciára csak két morfémában s összesen öt földrajzi névben van példánk: Magyarus (Zs.), Hargas (Ph.), Hargas-főd (P.), Hargas (Vf.), Hargasi ut (Vf.). Köznyelvi 6 - nyelvjárási u: Állu (Ko. ), Zsidu-domb (L. ), Zsidu-temetil (Hf.), Zsidu-rét (B. , K. ), Biru higgya (Gy. ), Biru-ritás (La.), Csikászu (La.), Kendörásztatu (B. ), Gombászu-erdü (Hf.), ósu-erdil (Vf.), Rigu-part (Vf.); stb. Ez a megfelelés — a következő szembenállással együtt — csak abszolút szóvégi helyzetben és mássalhangzóval kezdődő toldalék előtt fordul elő (vö. Imre Samu: i. m. 170). Köznyelvi 6 - nyelvjárási U: Gombászu-erdü (Hf.), Erdil Temetil (L. , Gy. ), Dllllil (D. ), Fájszliszőlü (P. ), Csörgü-rét (L. ), Besü-telek (L. ), KUsü-erdil (D. ), Tereld ut (K. ), Garaji-fenyüs (Vf. ) stb. Az ii terhére jelentkező ó‘-zés egyedül a bőrű morfémában (és ennek 11 földrajzi névi származékában) fordul elő. ■Köznyelvi é - nyelvjárási i: Gesztinyis (Cs.), Mellik-ritás (K.), Ritás-me11ik (K. ), Kertisz-parag fGy. ), Pukáni kuttya (La.), Törvinyfa (L.) stb. Nyelvjárásunkban az é terhére jelentkező í-zés nem fordul elő, az i-zésre viszont minden hangtani helyzetben van példa (vö. Imre Samu: 1. m. 184), tapasztalatom szerint azonban hangsúlyos helyzetben, 12
