Kaszás József: A szlovéniai Lendva (Lendava) környékének helynevei - Magyar névtani dolgozatok 134. (Budapest - Lendva, 1995)
Nyelvjárási sajátságok tükröződése
NYELVJÁRÁSI sajátságok tükröződése A magyar dialektológiai Irodalom gyűjtőterületem nyelvjárását az ún. nyugati nyelvjárásterülethez (vő. Balassa József, A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése. Bp. , 1891. 25—39; Horger Antal, A magyar nyelvjárások. Bp. , 1934. 13; Kálmán Béla, Nyelvjárásaink. Bp. , 1966. 69—71; stb.), illetőleg a hetési nyelvjárástípushoz sorolja (vö. Imre Samu, A mai magyar nyelvjárások rendszere. Bp. , 1971. 337). E -vidék népnyelve tanulmányozásának nagy a múltja és gazdag hagyaományai, erdményel vannak. Már a nép nyelve felé való fordulás legkorábbi szakaszaiban, a XIX. század első felében hírt adtak a közeli Göcsej, Hetés és az őrség néhány nyelvjárási sajátságáról (vö. Plánder Ferenc, Zala Vármegye Göcsei szóejtés [dialectus], ’s annak némely különös szavai. Tudományos Gyűjtemény (1832) III, 62) majd pedig a század második felében s a XX. században az adatközlések, szógyűjtemények, jelenségleirások stb. tömege árulkodik a kutatóknak vidékünk népnyelve lránt megnyilvánuló érdeklődéséről (1. Lőrincze-Benkő, Magyar nyelvjárási bibliográfia 1817-1949. Bp. , 1951. Megfelelő tételeinél!). A legújabbkorl magyar dialektológiai Irodalomban is igen jelentős müvek foglalkoznak e tájegyeség nyelvjárásaival. A népnyelv tanulmányozása legkorszerűbb eljárásának tartott nyelvföldrajz éppen vidékünkről produkálta a magyar nyelvjárástudomány két regionális nyelvatlaszát, Végh Józsefnek a legkényesebb Igényeket is kielégítő művét (őrségi és hetési nyelvatlasz. Bp. , 1959), valamint Penavin Olgának, a jugoszláviai Muravidék magyar nyelvjárásairól összeállított igen érdekes atlaszát (A jugoszláviai Muravidék magyar tájnyelvi atlasza. MNyTK. 116. sz. Bp. , 1966). Nem nyelvjárás vizsgálat céljából készült, erre azonban bizonyos fenntartásokkal és óvatossággal mégis felhasználható Papp László és Végh József szerkesztette "Zala megye földrajzi nevel" c. (Zalaegerszeg, 1964) hatalmas gyűjtemény, mert a népnyelvi adatok közlésében egyrészt megfelelő hangtani pontosságra törekedett, másrészt a földrajzi név! szókincs számos olyan nyelvjárási lexikai, hangtani stb. elemet tartalmaz, amelyet a korábbi feldolgozásokból nem ismertünk. Ugyancsak fontos adalékot nyújt Göcsej és Hetés népnyelvének alaposabb megismeréséhez Ördög Ferenc személynév-monográfiája (Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén. Bp. , 1973). Természetesen, a vidékünkre vonatkozó nyelvjárási irodalom más nyelvjárástípusokéhoz viszonyított bősége nem jelenti azt, hogy itt a dialektológiának már nincsenek feladatai, hiszen nem születtek még sem monográfiák sem pedig a nyelvjárás általános jellemzésére vállalkozó feldolgozások. A földrajzi nevek önmagukbám is nyelvjárási Jelenségeknek tekinthetők (ha úgy tetszik: abszolút tájszavaknak, vö. Benkő Loránd, Magyar nyelvjárástörténet. Bp. , 1957. 11), ugyanakkor — mivel valamennyien közszól eredetűek, s a köznévl előzmény a legtöbbjükben még kimutatható — a nyelvjárás egykori és mai szókincse bizonyos rétegeinek vizsgálatára Is alkalmasak, továbbá a közszavakat ért hangtani változások általában érvényesülnek a tulajdonnevekben Is, így a földrajzi nevek nyelvjárási sajátságainak számbavétele hozzásegíthet bennünket az egész nyelvjárás leglényegesebb sajátságainak megismeréséhez is. Gyűjteményem összeállításakor természetesen nem törekedhettem a kiejtésbeli finomságok impresszionista módszerű jelölésére, például — noha ez a nyelvjárás köztudottan kedveli e 11
