Kaszás József: A szlovéniai Lendva (Lendava) környékének helynevei - Magyar névtani dolgozatok 134. (Budapest - Lendva, 1995)
A földrajzi nevek névélettani rendszere
A FÖLDRAJZI NEVEK NÉVÉLETTANI RENDSZERE Az utóbbi negyedszázad magyar névtani irodalmát a sokszinűség, a problémagazdagság és vállalkozói kedv gyarapodása, s az egyre nagyobb teljesitmények jellemzik. A névtudomány kétségtelenül az önelvű névtan koncepciója megszületésének köszönheti jelenkori fellendülését (vö. Mező András: Nyr. XCV, 212) . amelyeket az egyre nagyobb tömegben áramló dolgozatokon kivül a névtani konferenciák rendezése, a névtudományi előadások gyarapodása, a szakemberképzés szervezett formáinak megkeresése és a névtani erdmények iránt megnyilvánult társadalmi érdeklődés is jelez. Az önelvű névtan koncepciójának számos elemét megtaláljuk már a tulajdonnévkutatás klasszikusainak (Melich János, Gonibocz Zoltán, Pais Dezső, Jankó János, Moór Elemér, Kniezsa Isván) dolgozataiban Í3, e szempontot azonban rendszerező gyakorlattá és elvvé Benkő Loránd (A Nyárádmente földrajzi nevei: MNyTK. 74. 3z.) és Lőrincze Lajos (Földrajzi neveink élete. A magyar táj- és népismeret könyvtára 9. sz. Budapest, 1947) emelte. Az önelvű névtan koncepciójának az a szemléletbeli változás a lényege, amely földrajzi neveinkkel kapcsolatosan e módszertani szempont megszületésével történt. A tulajdonnevek vizsgálatának ettől kezdve nem pusztán a bennük rejlő nyelvi, település-, gazdaság- és népiségtörténeti, néprajzi stb. mondanivaló megszólaltatás lett a célja, hanem a nevek születésének, életének és halálának kutatása, a nevek és a bennük kifejeződő emberi, társadalmi és dologi viszonyok feltárása is, vagyis e vizsgálatban a név a kutatásának "nem eszköze", hanem célja (vö. Kázmér Miklós, A "falu" a magyar helynevekben. XIII-XIX. század. Budapest, 1970. 14. ) . A magyar névtani feldolgozó irodalom 1947 óta Lőrincze és Benkő megmutatta úton halad. Az igen sok részletkérdés megoldása mellett a legáltalánosabb névadásbeli sajátságok feltárására is történt már néhány kísérlet. Ezt pedig csak az ugyan azt értés és akarás szándékával lehet még teljesebb erdményűvé tenni. Magam is e dolgozatban a névélettani szemlélet következetes érvényre juttatásával szeretném anyagomat mások számára is hozzáférhetővé tenni, illetőleg az önelvű névtan követelményei szerint való tiptizálással tájékoztatást nyújtani a felgyújtott terület legáltalánosabb névadásbeli sajátságairól. A magyar névtanban Kázmér Miklós (Alsó-Szigetköz földrajzi nevei. MNyTK. 95. sz.) alkalmazta először következetesen, egy nagyobb terület anyagán a Lőrincza által lefektetett elveket. A rendelkezésre álló névanyag egyrészt megkövetelte, másrészt viszont lehetővé is tette, hogy a rendszert a saját anyagához igazítsa, vagyis újraalkossa azt, s hogy módszertani szempontból is valamelyest előbbre jusson. Ahogy Kázmér megfogalmazta (i. m. 34. "Nyivánvaló, hogy ilyenfajta vállalkozás csak akkor igazodható, ha a feltárt új anyagon túlmenően a feldolgozás 9
