Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)

"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)

szór az volt a tapasztalatom, hogy egyes párttagok nem úgy viselkednek, ahogyan kellene.

Parancsolgattak és egyéni érdekeket képviseltek, emiatt ezekkel az emberekkel néha én konfliktusba is kerültem. Amikor a községi párttitkár is behívott, hogy most itt az ideje, hogy döntsék - ez 1955-ben volt -, akkor én azt mondtam neki: tudod mit - mert nagyon jól ismertem, Varga volt, névrokonom, de szlovén ember -, tudod mit, Jóska, én úgy gondolom magamban, hogy sokkal többet ér a társadalomnak az, hogy én mint becsületes szándékkal dolgozó aktivista a Szocialista Szövetségen keresztül tevékenykedem, mint esetleg a pártban. A tagok között sok olyan embert látok, hogy hát nem azt csinálja, amit kellene, és ezzel rontja a pártnak a tekintélyét és a fegyelmét, tehát én nehezen tudnék beilleszkedni ezeknek a soraiba. Erre nekem ő azt mondta, hogy mi ezt nagyon jól tudjuk, azért szeretnének olyan fiatalabb embereket is behozni, akik valóban ezeket egy kicsit jobban kézbe tudnák venni, de tudjuk mi azt, hogy nem egyszerű a dolog. Kértem, hogy az ügyet kicsit még napoljuk el, én továbbra is hajlandó vagyok minden munkát vállalni, amire képes vagyok - mert akkor már a bíróságon dolgoztam -, mondom, kicsit napoljuk el és ez az elnapolás, megmondom őszintén, jóformán négy évig húzódott.

Négy éven keresztül mindig lényegében ezek voltak az érveim, de ebben a négy évben sok ilyen párttaggal, akikről most beszéltem, nagyon sokszor konfliktusba kerültem. Különösen akkor, amikor ők a vendéglői pultot támogatták, és a falvakban, mikor kimentünk az emberekhez - most nagyon vulgárisán mondom berúgtak. Lármáztak, fontoskodtak, amit én nem bírtam, és ez tartott vissza. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a pártnak a zöme ilyen volt, de a '45-ös partizánok egy része is onnan verbuválódott. Ezek nem azok a kommunisták voltak, akik mélységes meggyőződésből, hanem inkább karrierből kerültek be. Tehát 1959-ben mégis beláttam, hogy ha tovább akarok tevékenykedni, akkor talán ott a helyem. Párttag lettem:

69