Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)
"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)
ismét hangsúlyozom, én saját magam soha nem kértem. Úgy gondoltam magamban, azt másoknak kell elbírálni, hogy én arra alkalmas és méltó vagyok, vagy nem. SZAB: És milyen állapotok fogadtak, amikor beléptél? VS: Akikkel én sokszor konfliktusba kerültem, azok, nem mondom azt, hogy a másvilágra, de inkább a pokolba kívántak, mint az ő soraik közé, amit aztán próbáltak is velem éreztetni, mert ott is megmondtam... Fölvettek a pártba - nem tudom, Magyarországon hogy van -, nálunk kis ünnepélyes formában szokott ez lenni, a pártalapszervezet összes tagjának a jelenlétében. Amikor elmondták, hogy mi mindent várnak el a párttagtól, ott is azt mondtam: lehet, hogy csalódást okozok egyik-másik párttagnak, aki itt van. Mert ahogyan én gondolom, nem mindenki úgy viselkedik a pártban, és jobb volna, ha ilyenek a pártban, mint egyszerű ballaszt nem volnának, de hát, ha már itt vannak, ezek között kell lennem. Olyan zúgolódás volt, hogy azt hittem, hogy első nap mindjárt kicsapnak a soraikból. A pártalapszervezetben mégis odáig értem, hogy rövid időn belül funkciót kellett vállalnom. SZAB: Nevezetesen? VS: Abban, vagy a következő évben, pár hónap elteltével, rendes évi párt-alapszervezeti közgyűlést és beszámolót kellett tartani, hogy melyik párttag mely területen tevékenykedik politikailag, és így tovább. Ilyenkor vagy megválasztották az előbbi titkárt új titkárnak, vagy pedig nem választották meg. Nahát ebben az alapszervezetben arról volt szó, hogy az addigi titkárt meneszteni kell, mert ő is abba a csoportba tartozott, amelyikről az előbb beszéltem. És kezdődött a licitálás - úgy szoktuk mondani -, hogy most ki legyen az új párttitkár. No de ezek a negatív elemek nagyon összetartottak. Ők mindenféleképpen a saját soraik-70
