Székely András Bertalan (szerk.): Varga Sándor emlékkönyv. Szlovéniai magyar változások a XX. században (Pilisvörösvár, 2008)
"…ezért mind küzdeni kell." Életút a szlovéniai magyarság szolgálatában. Székely András Bertalan beszélgetései Varga Sándorral - Első beszélgetés (Budapest, 1987. november 24-25.)
szó, hanem mind a kettőről. Végül 1958-ban is terjedelmes jegyzőkönyv készült, hogy az kellene, ez kellene, határozatok voltak, de nem született belőle valami érdemleges dolog. SZAB: Több esetben felmerült Vlaj Lajos neve. Arra kérlek, hogy mutasd be őt dióhéjban. VS: Már az előtt utaltam rá, hogy Vlaj Lajos - aki különben cipész foglalkozású ember volt - már a háború előtt kommunista elveket vallott. 1938-ban Miško Kranjec - aki a Muravidék szülöttje, kimagasló szlovén író volt - szervezte be. Ez az ember tulajdonképpen a háború alatt kétszer börtönbe került, különben is beteges emberként 1945-ben hazatért, és ő volt a magyarok között az, aki nagyobb politikai elismeréssel rendelkezett. Ahogyan én visszaemlékezem rá, a társadalom is őtőle várta azt, illetve őrá ruházta azt a feladatot, hogy a magyar nemzetiség sorában próbáljon kiépíteni egy olyan kört, amely politikai téren is, a nemzetiségei jogok, a nemzetiségi érdekek megvalósítása szempontjából képes lesz az elképzeléseket előre vinni. Hosszú évek során ennek az érdekében tevékenykedett, hiszen az ő nevéhez fűződik sok minden. Mondhatnám talán az is, hogyha végignézed az akkori különböző dokumentumokat, legyen az oktatás, legyen az művelődés, legyen a későbbi 1959-es határozatok után a kétnyelvűség megvalósítása, nagyon-nagyon sok esetben az ő nevéhez fűződik, mert valahogyan a főteher mindig rá volt hárítva. 1966-ban meghalt. Merem állítani, hogy a Muravidéken élő magyarság egyik „élembere" volt... SZAB: Akitől te is sokat tanultál. VS: Akitől én is sokat tanultam, több mint két évtized együttmunkálkodása alatt. 1945-ig, első találkozásunk előtt nem hallottam a nevéről sem, hisz fiatal voltam. Akkor, egy népgyűlés alkal-66
